Angyal járt ma nálam

A csodák közt nem léteznek nagyságrendbeli különbségek. Nincsenek „nagyobb” vagy „bonyolultabb” csodák. Minden csoda egyforma. – Így kezdődnek az alapelvek A csodák tanításában.

Nem is olyan rég megjelent bennem egy gondolat, hogy érdekes és tanulságos lenne Indiába utazni, egy Asramban eltölteni némi időt. Majd a Veri gud lájf című könyvet olvasva eleinte nagyokat kacagtam, majd egészen megkívántam Indiát. Mivel folyamatos gyakorlója vagyok a vágynélküliségnek, ha megjelenik egy, akkor ugyan kinyilvánítom, – hogy például szeretnék Indiába menni, – kimondom hangosan, hogy mi a szándékom az úttal, de azután feladom a Szentléleknek és nem ragaszkodom a végkimenetelhez. Tudom, ha ez valóban szolgálja a fejlődésem, ha az Univerzumban minden együtt áll ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, akkor meg fog történni. Igyekszem átadni minden személyes vágyamat, kérem a jó Istent, hogy legyen meg az Ő akarata és vezessen. Így történt, hogy minden rákészülés nélkül egyik nap váratlanul és hirtelen meghívást kaptam Indiába. Minden nap azért imádkozom, hogy hivatásom és tetteim legyenek áldás a világnak, így azonnal feltettem a kérdést, mi lenne az, amivel segíteni, szolgálni tudnék? Így jött a gondolat, hogy önkéntes munkát vállalok. Azután ebből jött egy másik, hogy mi lenne, ha nem üres kézzel mennék? Nem tudtam milyen fogadtatása lesz a kezdeményezésnek, de nem is gondolkodtam rajta, egyszerűen úgy döntöttem, teszek egy próbát és adományt gyűjtök. Semmilyen elvárásom nem volt. Persze ezt is kinyilvánítottam, megvolt a cél, és megvolt a szándék, de utána elengedtem az ügyet. Ha összegyűlik valamennyi adomány csodálatos, de ha nem, és „csak” segíteni megyek, az is teljesen rendben van. Nekem nem hiányzik semmi, és amikor írtam az adományozás lehetőségéről, nem az volt az alapvető szándék mögötte, hogy kapjak, hanem az, hogy adhassak. Bármit adok is, soha nincs bennem a veszteség érzete. Azzal az alapvető meggyőződéssel adok, hogy megengedhetem magamnak, hogy adjak. És ez arra indítja az univerzumot, hogy adjon nekem.  Hálás szívvel és nagy örömmel fogadom, hogy egyre csak gyűlik a felajánlás.

Ma délelőtt megkeresett egy kedves úriember. Nem igazán ismerjük egymást, a piacon találkoztunk, teákat vásárolt tőlem. Azóta beszélgettünk párszor. Ma megkérdezte, mennyi adomány gyűlt eddig össze.

Egészen pontosan 138.677 Ft –válaszoltam.

 – Akkor én ezt most szeretném megduplázni. Pontosan ennyi adományt szeretnék adni.

És beletett az adomány ládába 138.677 Ft-ot.

Olyan nehéz volt megszólalni.

Nem azért tette mert milliomos, hanem mert alapvető meggyőződése, hogy adni és kapni egy és ugyanaz. Tudja, hogy amit tiszta szívvel, veszteség érzet nélkül, örömmel, önzetlenül ad, abból még többet kap. Pár órája kaptam tőle egy örömteli e-mailt, hogy igen kedvező megrendelése érkezett. A szeretet mindig a legteljesebb mértékben nyilvánul meg.

„A csodák során egyfajta csere megy végbe. A szeretet minden megnyilvánulása, amely valójában mindig csodás dolog, dacol a fizikai törvényekkel. Több szeretetet hoz annak is, aki adja, és annak is, aki kapja.”

Nos, ha valaki, akkor én hiszek a csodákban. 🙂

„A csodák természetes módon, a szeretet megnyilvánulásaiként következnek be. A valódi csoda mindig az azt ihlető szeretet. Azaz minden csoda, ami a szeretetből fakad.”

Hálával telten járom a utam.

Szeretettel,

Lévai Anikó

***

A küldetésről olvashatsz>>> itt

 

***

Személyesen itt találkozhatunk:

Csodás estek – havonta

Csodakurzus – Egy évig együtt a csodák útján

Ha szeretnél értesítést kapni a programokról és új írásaimról, iratkozz fel hírlevelemre:

Feliratkozom>>>

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.