Érdeklődhet valaki A csodák tanítása után úgy, mint én, akinek feltűnt, hogy nagy tudású tanítók pozitív utalásokat tesznek erről a könyvről. Majd „belefutottam” abba a személybe, aki Magyarországon legrégebben foglalkozik a tanítással, és egy rövid beszélgetés elég volt hozzá, hogy azonnal megvegyem a könyvet és belevágjak.
És vannak, akik hosszas vizsgálódás, kutatás, utána – olvasás, információgyűjtés után szeretnék eldönteni, akarják-e elkezdeni a leckéket. Ez természetesen rendben is van, de most összegyűjtöttem néhány olyan kérdést és gondolatot, amiket tőlük kapok vizsgálódásaik alatt:

„A csodák tanítása segít, hogy végre nyugodt és boldog életet éljek?”

„Ha elvégzem a kurzust, akkor már semmi rossz dolog nem történik velem?”

„Szeretnék már végre problémák nélkül élni. Ez a tanítás segít ebben?”

Vagy:

„Átnéztem miről szól ez a könyv, és úgy gondolom nem helyes, hogy A csodák tanítása úgy állítja be a világot, mintha minden rendben lenne, és csak a jó létezne, és mindig gondolkodjunk pozitívan. Az egész világot rózsaszín ködbe burkolja, pedig dualista világban élünk, ahol mindennek megvan az ellentéte.”

Nos, nézzünk egy kicsit a rózsaszín köd mögé.
Ha elvégzed a kurzust, pont úgy, ahogy a könyv leírja, akkor igen, az életed teljesen megváltozik. Az első év végére egészen másképp gondolkodtam. Sokkal boldogabb, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb lettem, és rájöttem, hogy semmit sem tudok. Minden évben újra és újra kezdem a leckéket, ezzel mélyül ez a szeretettel teli békés állapot, és lesz egyre tartósabb. A célom nem az, hogy elméletben tudjak a valóságról, hanem hogy eggyé tudjak válni vele. Ma még, előfordul, hogy engem is „behúz” egy általam érzékelt esemény, de már eltűnt a napokig, hetekig tartó szenvedés, a neheztelés, a harag és még sok negatív tulajdonság az életemből. Ha abban reménykedsz, hogy a kurzus után nem érzékelsz már semmi problémának címkézhető eseményt, akkor csalódást kell okoznom.
Én kitűztem magamnak a feltétel nélküli szeretet szintjét. Most haladok az úton. Azt, hogy hogyan, és milyen eredménnyel, remekül lemérhetem azon, hogy megfigyelem hogyan reagálok például arra, hogy egy illető elvitte a hitellel terhelt autómat, amit úgy tönkretett és összetört, hogy a javítási költség meghaladja az autó értékét, kivonatta a forgalomból és nem csak a kárt nem téríti meg, de nem fizette be a vele elkövetett közlekedési bírságokat sem. Vagyis igen, akkor is történhetnek veled „rossz” dolgok, ha már négyszer elvégezted A csodák tanítását. Ami változott, az az én hozzáállásom, a lelki állapotom, a gondolataim, a cselekedeteim. Az első dolog számomra egy ilyen esetben az ima, a meditáció; a harag és őrjöngés helyett azt nézem, hogyan tudom ezt a történést a megbocsátásra felhasználni. Minden alkalommal mikor eszembe jut az illető, szeretetet küldök neki, és imádkozom a boldogságáért. Nem megy fel a vérnyomásom és a pulzusom, nem gyűlölködöm, és főként nem gondolom, hogy ennek nem kellett volna így történnie. Vagyis nem állok ellen annak, ami van, egyszerűen csak egy békés állapotból ránézek, mi ilyenkor a teendő? Most lehet, hogy azt gondolod, meghibbantam, hisz jogos lenne a felháborodás. Igen, az egó imádja a szaftos állásfoglalósdit, melyben nagy elégtételét leli. Viszont pont erről szoktatott le A csodák tanítása. Azért teszek így, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, ha valamit egy sokkal magasabb tudatszintről próbálok megoldani, pl. a szeretet szintjén, a béke állapotában, feladva a Szentléleknek, akkor nemcsak, hogy megjön a megoldás, hanem a hasonló szituációk kezdenek eltűnni az érzékelésemből. Vagyis az ismétlődő minták, amikből még tanulnom kell, azzal szakadnak meg és tűnnek el, hogy már nincs mit tanulnom belőlük. Már nem az egóm irányította állati stílussal reagálom le, hanem a szeretetet választom. És így történik az, hogy hosszú távon, valóban egyre kevesebb „rossz” dolgot tapasztalunk. De ez kőkemény önmunka, kitartás, elkötelezettség és alázat. Másrészről, ha nem így tennék, a világ összes negatív gondolatával sem tudnám megváltoztatni azt, ami már megtörtént. Viszont, a fizikai testben igen nagy károkat okoznék. A harag, a gyűlölet, a stressz, a legrövidebb út a szívbetegségekhez, magas vérnyomáshoz, májproblémákhoz, és daganatos betegségekhez.

Most már, hogy látom az életem teljes változását, megértem, hogy vannak, akik támadják A csodák tanítását. Egyrészt az „utána olvastam és belenéztem” emberek gyakran teljesen félre értelmezik csekély információjuk alapján. Sehol nem ír olyat a könyv, hogy ebben a világban, ahol élünk, minden rózsaszín. Bizonyos vallások a Bibliának ellentmondó démoni hazugságnak tartják. A minap valaki megpróbált a sátánnal és gonosz entitásokkal riogatni, és a dualitással példálózott, pedig ahogy Dr. Hawkins mondja, a gonosz nem ellentéte Istennek, hanem egyszerűen Isten tagadása, éppen úgy, ahogy a hamisság nem ellentéte az igazságnak, hanem annak elutasítása. Gondoljunk csak bele, az emberek akkor irányíthatók, ha félnek. Ezért gondoskodik a média erről minden nap, a rémhírekkel, járványokkal, politikával stb., hisz különben hogyan irányítanák, hogy az emberek miről gondolkodjanak? Ha mindenki abban a szeretetben és békében élne, mint a legtöbb „csodautas”, minden félelem és vágyakozás nélkül, akkor ki költene eszetlenül gyógyszerekre, fölösleges luxuscikkekre, utazásokra, ki harcolna és tüntetne, törtetne elismerésre és hatalomra vágyva, ki vásárolna fegyvereket és hosszasan sorolhatnám. Igen, kimerem jelenteni, hogy az üzleti világ számára teljesen haszontalan vagyok. Nem nézek tévét, nem olvasok híreket, nem érdekel a politika, nem harcolok semmi ellen, nem vágyakozom és nem ragaszkodom semmihez. Már előfordult, hogy valakiben felmerült, hogy „így nem lehet élni! Ez olyan közönyös.” Pedig, ha tudná micsoda szabadság. Mivel már nem kell mindenen aggódnom, a humor áthatja az életem. Ha közönyös lennék, kirekeszteném az embereket, elkülönülnék tőlük, az életem sivár lenne és unalmas. De számomra még fent említett testvérem is egy csoda, aki közelebb visz önmagam és Isten megismeréséhez. Nem vagyok a világ hatása alatt, az élet számomra szórakoztató, egy magasabb perspektívából tekintve csupán egy „Na és?” játék. A boldogságom forrása nem külső dolgokban, hanem magában a lét örömében van, és ezen túl létünk forrásában: Istenben.

Szeretettel,

Anikó