A minap egy nagyon érdekes beszélgetésben volt részem. Megismertem egy szimpatikus házaspárt egy spirituális rendezvényen, és a témával kapcsolatos beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyon sok mindenben egyet értettünk, de hirtelen meglepetésként ért, mikor a hölgy azt mondta nekem, hogy reinkarnációs utazáson kellene részt vennem. Ő ezzel foglalkozik, és szent meggyőződése, hogy a negatív karmát, és az úgynevezett blokkokat, csak ezzel a módszerrel lehet feloldani. Megkérdeztem tőle, hogy mégis miért lenne nekem erre szükségem, és azt válaszolta, mert tele vagyok blokkokkal, amikre rá sem merek nézni. Nos, felvillanyozódtam, és izgatott, hogy honnan lehet ezt tudni, és hát onnan, hogy mindenkinek vannak.

Részemről én nem használom ezt a szót, hogy blokkok. A korlátozó hiedelmek világában élünk, és az elménk úgy működik, hogy amit igaznak hisz, ahhoz bizonyítékokat gyűjt. Ezért hát nem túl praktikus dolog elhinni minden gondolatunkat. Meséltem nekik A csodák tanításáról, és felhozták azt a példát, hogy én hogyan segítek valakinek, aki például iszonyatosan féltékeny, vagy megcsalta a párja, és összeomlott? Hiszen ezt bizonyára, csak a reinkarnációs utazás teszi rendbe.

A saját példámról tudok beszélni. A házasságomban egy szent kapcsolatra törekszem. Két dolog egészen biztosan hiányzik a házasságomból: a birtoklási vágy, és a ragaszkodás. Én egymagamban is egy tökéletesen boldog, egész, mindenféle hiányérzettől mentes valaki vagyok. Az, hogy van egy szerető férjem, csak hab a tortán. Ő nem azért van, hogy engem boldoggá tegyen, vagy, hogy adjon nekem valamit. Nem akarom megváltoztatni, nincsenek felé elvárásaim. Nem tudok jobbat kivetíteni, mit a férjem. Mindent megbeszélünk, és semmiben nem korlátozzuk egymást. Van olyan érdeklődési körünk, ami a másikat nem hozza lázba, így ha programot szervezek magamnak, szólok neki, hogy pl. jövő hónapban zarándoklatra megyek. – Rendben szívem, csak írd be a naptáramba, hogy ne felejtsem el mikor. Tiszteletben tartjuk egymás hobbiját. Rengeteg közös programunk van, sokat vagyunk kettesben. A gyermekeinkkel szintén sok mókában veszünk részt, bár már egyre több saját elfoglaltságuk van. Megosztjuk egymással azt a szeretetet és boldogságot, ami bennünk van, és együtt teljesítjük be Isten akaratát. Ha ebben a kapcsolatban a szexuális élet is rendben van, akkor kérdem én, miért akarna bárki félrelépni?

Soha nem vetítek előre semmiféle rémtörténetet, ami nem is létezik. Egyetlen percet sem pazarolok a „mi lenne ha” illúzió játékra, de a sztori kedvéért, most nézzünk rá. Ha hűtlenség történne, akkor két dolog miatt tudnám megőrizni a lelki békém. A féltékenység mögött meghúzódó érzelem mindig a félelem. Az emberek azért féltékenyek, mert félnek. Félnek, attól, hogy egyedül maradnak, hogy hogyan fognak megélni, mi lesz a gyerekekkel, hogy soha többé nem talál ilyen társat, stb… Az egyik ok, hogy A csodák tanítását elvégezve a félelem eltűnik, tehát nekem nincs ilyen félelmem. Ha mégis megpróbálna befurakodni az elmémbe, azonnal tudnám, hogy mit kell tennem. A másik ok, hogy tudom, semmi nem az enyém, amit el tudnak tőlem venni. Vagyis, ha a férjem, szerelmes lesz, és mással akar élni, akkor mégis miért küzdenék? Nem lennék a történettől boldog, de békével engedném útjára, hiszen mint írtam, nem Ő a boldogságom forrása. Viszont fontos nekem mások boldogsága, és ha ő úgy lenne boldog, én nem állnék az útjába.

Ha őszintén megbánja, amit tett, és velem akar élni, akkor el tudom dönteni, hogy elfogadom, és soha többé nem lesz ezzel kapcsolatos egyetlen gondolatom sem (nem elfojtom magamban a negatív érzelmeket, hanem nincs!!), vagy ha ez nem megy, akkor lépek. Én hozom meg a döntést. Annak tudatában, hogy a világ általam létrehozott, és a harag soha nem indokolt, a megbocsátásra használom fel a történteket.  

Vagyis visszatérve az eredeti kérdésre, ha valaki ilyen problémával jönne hozzám, megtanítanám neki, hogyan váljon „megcsalhatatlanná”.

Feltettem a kérdést beszélgető partneremnek, hogy biztos-e abban, hogy nincs olyan tudatszint, amin reinkarnációs utazás nélkül is meg lehet szabadulni a korlátozó hiedelmeinktől, és azt a választ kaptam, hogy az előző életekből hozott dolgokat biztos, hogy nem lehet anélkül feloldani.

Vagyis, neki ez egy korlátozó hiedelme. Amíg ezt igaznak hiszi, addig számára ez a módszer bizonyára hasznos, és beválik. Viszont nekem nincs ilyen hiedelmem, tehát reinkarnációs utazásra sincs szükségem.

Mert végül is, mit is utazzak meg?

Hogyan mitől ilyen boldog, szeretettel teli és harmonikus az életem? Hogy miért van bennem folyamatosan jelen a nagyon nehezen megingatható isteni, belső béke?

Ezt reinkarnációs utazás nélkül is tudom.

Mert Jézus a példaképem, és az Ő tanítása szerint élek. És honnan tudom ezt a tanítást?

A csodák tanításából és a Bibliából. 🙂 

Szeretettel,
Lévai Anikó