138. LECKE

A Mennyország döntését kell meghoznom.

  1. E világban a Mennyország döntés kérdése, mivel itt úgy hiszed, léteznek alternatívák, amelyek közül választanod kell. 2Azt hisszük, mindennek megvan az ellentéte, és azt választjuk, amelyiket akarjuk. 3Ha létezik a Mennyek Országa, léteznie kell a pokolnak is, mert az ellentmondásokon keresztül alkotjuk meg, amit észlelünk, és amit valósnak gondolunk.
  2. A teremtés nem ismeri az ellentéteket. 2De e világban az ellentétek a „valóság” részét képezik. 3Az igazság e különös észlelése miatt tűnik úgy, hogy a Mennyország választása egyenlő a pokolról való lemondással. 4Ez azonban nem igaz. 5Ám ami igaz Isten teremtésében, csak akkor jelenhet meg e világban, ha a világ által is megérthető formában tükröződik vissza. 6Az igazság nem jelenhet meg ott, ahol csak félelemmel lehetséges az észlelése. 7Mert ez lenne az a tévedés, hogy az igazság az illúziók színe elé vihető. 8Az ellentmondások nem látják szívesen az igazságot, így az nem is érkezhet el.
  3. A választás jelenti a látszólagos ellentmondásokból való nyilvánvaló menekülést. 2A döntések lehetővé teszik, hogy az egymásnak ellentmondó célok egyike váljon erőfeszítéseid és időd végcéljává. 3Döntés nélkül csak elvesztegeted az idődet és az erőfeszítéseidet. 4Erőfeszítéseid semmit nem adnak neked, és eredmények nélkül fecsérled el az időt. 5Nem érzed, hogy bármit is nyernél, mert semmit sem érsz el, és semmit sem tanulsz.
  4. Ám ne feledd, bár úgy hiszed, ezernyi választással nézel szembe, valójában csak egyetlen döntést kell meghoznod. 2És ez is csak látszólag döntés. 3Ne zavard össze magad a számtalan döntésben rejlő kétellyel. 4Hiszen csak egyet kell meghoznod. 5És ha ezt megtetted, rájössz majd, hogy valójában ez sem volt választás. 6Mert az igazság az igaz, semmi más. 7Nincs ellentéte, amelyet választani lehetne. 8Az igazságnak semmi nem mond ellent.
  5. A választás a tanulástól függ. 2És az igazságot nem lehet megtanulni, csak felismerni. 3A felismerésben rejlik az elfogadása, és ha elfogadod, ismerni is fogod. 4Ám e tudás meghaladja az e Kurzus által megtanítani kívánt dolgokat. 5A mi céljaink a tanulás céljai, amelyeket úgy érünk el, hogy megtanuljuk, hogyan nyúljunk ki e célok felé, és megtanuljuk, mit kínálnak számodra. 6A döntések a tanulásból fakadnak, mert az képezi az alapjukat, hogy mit fogadsz el önmagad igazságaként, mit fogadsz el saját igényeidként.
  6. E bomlott módon bonyolult világban úgy tűnik, a Mennyország is választás formájában jelentkezik, nem pedig egyszerűen a maga valóságában. 2Ez a legegyszerűbb, legvéglegesebb döntés minden valaha megkísérelt döntésed közül, ez képezi a többi döntés alapvető mintáját, ez határozza meg az összes többit. 3Ha minden más döntést meg is tudnál hozni, ez az egy választás akkor is nyitva maradna. 4Ám ha ezt az egy kérdést megoldod, megoldódik az összes többi is, mivel minden választás csupán e választás más-más alakban rejtőző formája. 5Ez a végső döntés, az egyetlen, amely során elfogadod vagy megtagadod az igazságot.
  7. Ezért ma először is megvizsgáljuk e döntést – hiszen az idő is azért jött létre, hogy segítsen minket ebben a döntésben. 2Ez az idő szent célja, amely már nem hasonlít a szándékra, amellyel felruháztad; mert a te szándékod az volt, hogy az időt olyan eszközzé tedd, amely megmutatja neked, hogy a pokol valós, hogy a reményből kétségbeesés lesz, és hogy a halál végül magát az életet is legyőzi. 3Az ellentétek csak a halálban oldódnak fel, mert véget vetni az ellentéteknek annyi, mint meghalni. 4Következésképpen a halálban látod a megváltást, mert ellentmondások sorozatának látod az életet. 5Úgy véled, feloldani az ellentmondásokat annyi, mint véget vetni magának az életnek.
  8. E bomlott hiedelmek öntudatlanul is nagy erőre tehetnek szert, és a rettegés és a szorongás oly erős béklyóját vethetik az elmére, hogy az nem hajlandó elengedni a védekezéssel kapcsolatos eszméit. 2Úgy hiszed, elmédet meg kell mentened a megváltástól, fenyegetned kell a biztonsággal, és mágikus módon fel kell vértezned az igazság ellen. 3És azt hiszed, e döntések öntudatlanul születnek, hogy megőrizzék elméd zavartalan biztonságát; úgy hiszed, e döntéseknek semmi közük a kérdésekhez, a józan észhez vagy a kételyhez.
  9. A Mennyországot bizony tudatosan választod. 2E döntést csak akkor hozhatod meg, ha megfelelő módon látod és megérted az alternatívákat. 3Az árnyékban rejtőző dolgokat mind fel kell emelned megértésedbe, és újra meg kell ítélned őket, ezúttal a Mennyország segítségével. 4Amint az igazság értelmetlennek nevezi és elbocsátja őket, minden, az elme által korábban elkövetett tévedés megnyílik a helyreigazításra. 5E tévedések már nem bírnak következményekkel. 6Többé nem rejtheted el őket, mivel felismerted semmisségüket.
  10. Éppoly bizonyos, hogy végül a Mennyek Országát választod majd tudatosan, mint amilyen bizonyos az, hogy a pokoltól való félelem véget ér, amikor megfosztod védelmező pajzsától, és az igazság fényébe emeled. 2Ugyan ki tudna választani aközött, amit tisztán lát, és aközött, amit nem ismer fel? 3De vajon ki ne tudna dönteni, ha csak az egyik választási lehetőséget látja értékesnek, a másikat pedig teljességgel érdemtelennek, a bűntudat és a fájdalom képzeletbeli forrásának észleli? 4Ki tétovázna egy ilyen döntés esetén? 5És ugyan miért kellene tétováznunk, miért ne hoznánk meg már ma ezt a döntést?
  11. Amikor ma felébredünk, meghozzuk a Mennyország döntését, majd öt percet azzal töltünk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az egyetlen értelmes döntést hoztuk meg. 2Felismerjük, hogy tudatosan választottunk aközött, ami valós léttel és aközött, ami csupán az igazság látszatával bír. 3Ez utóbbi látszólagos léte erőtlen és átlátszó az igazság fényében. 4Már nem rémít, mivel e dolognak, amit hatalmassá, bosszúállóvá és irgalmatlanul gyűlölködővé tettünk, sötétségre van szüksége, hogy bírhassa rettegésedet. 5De már felismerted, hogy e dolog csupán egy ostoba és jelentéktelen tévedés.
  12. Mielőtt este nyugovóra térünk, újra megerősítjük majd a döntést, amelyet a nap minden órájában meghozunk. 2Az ébrenlét utolsó öt percét is a reggel meghozott döntésnek szenteljük. 3A nap során minden egyes órában kinyilatkoztatjuk a döntésünket azáltal, hogy egy rövid időszakot a józanság fenntartására szánunk. 4Napunkat pedig a következő szavakkal végezzük be, elismerve, hogy azt választottuk, amit valóban akarunk:

5A Mennyország döntését kell meghoznom. 6Most meghozom e döntést, és nem fogom meggondolni magam, mivel ez az egyetlen dolog, amit akarok.