278. LECKE
Ha béklyók közt vergődöm, az én Atyám sem szabad.
- Ha elfogadom, hogy rab vagyok a testemben, egy olyan világban, ahol úgy tűnik, meghal minden dolog, ami élőnek látszik, akkor az én Atyám is velem raboskodik. 2És bizony én épp ezt hiszem, ha elfogadom, hogy nekem is követnem kell azokat a törvényeket, melyeknek a világ engedelmeskedik; ha elfogadom, hogy a gyarlóság és a bűn valós, és nincs menekvés előlük. 3Ha bármilyen béklyók kötnek engem, nem ismerem sem Atyámat, sem Énemet. 4És bizony elvesztem így a valóság számára. 5Mert az igazság szabad, és amit béklyók kötnek gúzsba, az nem része az igazságnak.
- Atyám, csakis az igazságot kérem Tőled. 2Számtalan ostoba gondolatom volt már önmagammal és a teremtésemmel kapcsolatban, és a félelem álmát idéztem elmémbe. 3Ma nem akarok álmodni. 4A Hozzád vezető utat választom az őrület és a félelem helyett. 5Mert az igazság maga a biztonság, és csakis a szeretet bizonyos.
