2018.02.12
Végre elérkezett a nap, mikor meglátogathattam az árvaházat. Reggeli után azonnal indultunk két jó barátommal. A nagy sietségben arról is megfeledkeztem, hogy ha délelőtt megyünk, nem fogunk találkozni a gyerekekkel, mivel ők négy óráig iskolában vannak. Erre csak akkor döbbentem rá, mikor az üres árvaház fogadott, illetve a vezetője, és a várt gyermekzsivaj helyett, néma csend…
De vissza ugranék még oda, hogy azt gondoltam, majd megáll a taxi egy nagy épület előtt, amin hatalmas tábla jelzi Teréz Anya fotójával, hogy ez az az épület, de a taxi egy zsákutca végén állt meg, és a sofőr közölte, megjöttünk. Jobbról, balról kicsike szegényes házikók, értetlenül néztem, és kerestem a szememmel, hol lehet az árvaház. Egyszer csak Igor barátunk kiabál a kunyhók közül, hogy megvan. Gyorsan elindultunk az épületek közé, és valóban rátaláltunk, de jóval kisebb volt, mint amire számítottam.
A vezető, Bhunatha szívélyes üdvözlettel várt minket és lelkesen körbe vezetett. A kicsinyke épület földszintjén található az iroda, az első szint a lányoké, a második a fiúké.
A lakó szinteken nincsenek bútorok. Nincsenek székek, asztalok vagy ágyak, minden a földön történik. Takarítás szempontjából talán nem olyan rossz, de európai szemmel nézve, kissé szokatlan, hogy a gyerekek a földön esznek, tanulnak, és ebbe a közös térbe teszik le a matracokat, amin alszanak. Mindkét szinten található gardrób a ruháknak és a matracoknak, és mosdó is.
Az adomány átadásának pillanata. Bhunatha egészen meghatódott. Elmeséltük neki, hogyan gyűjtöttem össze az adományt, és hogy mennyi kedves Magyar ember ajánlotta fel önzetlenül. Mondtuk neki, számolja meg ha gondolja. De nem gondolta. A szavakat kereste, és nem győzött hálálkodni. Azt mondta, még soha nem fordult elő, hogy teljesen idegen külföldiek így beállítottak volna adománnyal. Szinte a lélegzete is elállt. Végtelenül hálás volt. Kaptam tőle ajándékba egy kis nevető Buddha szobrot, hogy szerencsét hozzon. Majd folytatta az idegenvezetést.
Kicsi szűk utcán követtük egészen a konyháig.
Itt megismerkedtünk Bhunatha (27 év) feleségével (24 év) is, aki egy kis törékeny hölgy, ám csupa mosoly és kedvesség. Ő van folyamatosan a gyerekekkel. Segíti őket a leckeírásban, az étkezéseknél, a programoknál… Kiderült, hogy az intézményt a lány apukája alapította 30 évvel ezelőtt. Halála után a fiatalok vették át a működtetését, és azóta is ennek szentelve életüket gondoskodnak az árvákról. Összesen 25 gyermek lakik itt, van aki elvesztette a szüleit, de van aki olyan szegény családba született, hogy nem tudnak róla gondoskodni. Itt azonban boldogan élnek. Ugyan állami támogatást nem kapnak, de a család és a barátok mindenben segítenek, gyűjtik az adományokat. A nagymama szakácsként dolgozik, az ő finom főztjét ehetik a gyerekek. Hétköznap suli után van egy kis játék, azután lecke írás. Hétvégén azonban rengeteg a program, a móka és kacagás. Ünnepségek, családi összejövetelek, ilyenkor aki teheti meglátogatja a gyerekeket.
És íme a konyha előtti rész. Ez a hatalmas lámpákkal ellátott, lebetonozott terasz már az adományból épült. Megjegyzem sokkal gyorsabban, mint ahogy nálunk egy ilyen elkészül.
Leckeírás az új teraszon. Már nem a porban a tűző napon tanulnak, esznek és játszanak a gyerekek. Ez igazán nagy örömmel töltött el.
A kérdésünkre, hogy mire szeretnék még költeni az adományt, az a válasz érkezett, hogy főként a gyerekek jövőjére. Az angol nyelvvizsga igen költséges dolog, de nagyobb eséllyel indulnak a tovább tanulás és az elhelyezkedés terén is, ha van nekik. Persze kaptak új ruhákat, tanszereket, finomságokat, de legfőbb álma Bunathanak, hogy egyszer megvegye ezeket az épületeket. Hiszen amíg bérlik az árvaházat, addig bármikor elveszíthetik otthonukat a gyerekek. Sajnos nincs rá garancia, hogy mindig lesz annyi adomány, hogy fizetni tudjanak. Készült hát egy kis videó is, és futotta egy kis reklámra, ami abban segíthet, hogy még több emberhez eljussanak.
Végtelenül hálás vagyok, hogy itt lehettem. Hálás vagyok mindenkinek, aki adományával hozzájárult az árvaház megsegítéséhez. Hálás vagyok Lenkének, és Igornak, hogy csatlakoztak hozzám és a segítségemre voltak. És természetesen Bunathanak és párjának.
Csodásan éreztem magam! Isten veletek!
Szeretettel,
Anikó
***
Ha úgy érzed te is szívesen támogatnád őket, vedd fel velük a kapcsolatot>>>
Mother Teresa Navachetana Charitable Trust
+91 63633 87310
