104. LECKE
Csakis azt keresem, ami valójában hozzám tartozik.

  1. A mai nap eszméje továbbviszi azt a gondolatot, hogy az öröm és a béke nem pusztán hasztalan ábránd. 2Lényegednél fogva megilletnek téged. 3Istentől érkeznek hozzád, és Ő nem vallhat kudarcot abban, hogy megadja neked, amit meg akar adni. 4Következésképp léteznie kell egy helynek, amely készen áll ajándékai elfogadására. 5Ezen ajándékokat nem fogadja örömmel az az elme, amelyik a saját maga alkotta dolgokkal helyettesítette őket azon helyen, ahová Isten ajándékai valók.
  2. Ma eltávolítjuk az összes értelem nélkül való, saját magad alkotta ajándékot, amelyet az Isten ajándékainak szánt szent oltárra helyeztél. 2Mert Tőle való minden ajándék, ami valóban a miénk. 3Tőle való minden ajándék, amelyet még az idő kezdete előtt megörököltünk, és amely még akkor is a miénk lesz, amikor az idő elmúlik az örökkévalóságba. 4Tőle való minden ajándék, amely most is ott lakozik bennünk, mert időtlenek az Ő ajándékai. 5És nem kell várnunk arra, hogy megkapjuk őket. 6Már ma hozzánk tartoznak azok.
  3. Úgy döntünk tehát, hogy most rögtön birtokba vesszük ezeket az ajándékokat, tudván, hogy amikor az Ő ajándékait választjuk az általunk alkotottak helyett, egyesítjük akaratunkat Isten Akaratával, és felismerjük, hogy e két Akarat egy és ugyanaz. 2Az óránkénti ötperces, a megváltásod igazáért szóló gyakorlatokat kezdd az alábbi kijelentéssel:

3Csakis azt keresem, ami valójában hozzám tartozik, és bizony az öröm és a béke az én örökségem.

4Ezután tedd félre a világ ellentmondásait, amelyek másféle, illúziókból szőtt és azokról tanúságot tévő ajándékokat és célokat kínálnak, amelyeket csak az álmok világában keresnek.

  1. Félretesszük mindezt, és inkább azt keressük, ami valóban a miénk, miként azt kérjük, hogy felismerhessük, amit Isten adott nekünk. 2Megtisztítunk egy szent helyet elméinkben az Ő oltára előtt, ahol örömmel fogadjuk a béke és az öröm Általa megadatott ajándékait, és ahová megtérünk, hogy felleljük azt, amit Ő adott nekünk. 3Bizalom él ma bennünk, és tudatában vagyunk, hogy igazából az tartozik hozzánk, amit Ő ad. 4És nem kívánunk semmi mást, mert valójában semmi más nem tartozik hozzánk.
  2. Ma megtisztítjuk hát számára az utat egyszerűen azáltal, hogy felismerjük, eleve beteljesedett az Ő Akarata, és örökkévaló ajándékaiként megadta nekünk az örömöt és a békét. 2Nem tévesztjük szem elől ezen ajándékokat a gyakorlatok között sem, akkor sem, amikor arra várunk, hogy újra felkeressük e helyet az ajándékokért, amelyeket Ő helyezett el itt. 3A lehető leggyakrabban felidézzük magunkban ezt az emlékeztetőt:

4Csakis azt keresem, ami valójában hozzám tartozik.

            5Az öröm és a béke Istentől való ajándéka minden, amit akarok.