121. LECKE
A boldogság kulcsa a megbocsátás.
- Íme a válasz a béke utáni kutatásodra. 2Íme az értelem kulcsa a látszólag értelmetlen világban. 3Íme a biztonság útja a látszólag lépten-nyomon fenyegető veszélyekre, amelyek elbizonytalanítanak, hogy vajon rátalálsz-e valaha a nyugalomra és a békére. 4Íme, minden kérdés megválaszoltatik, és bizonyosan vége lesz végre a bizonytalanságnak.
- A megbocsátást nem ismerő elme tele van félelemmel, és nem ad teret a szeretetnek arra, hogy önmaga lehessen; nem hagy helyet, hogy a szeretet békésen kiterjesztett szárnyakkal szárnyalhasson a világi zűrzavar fölött. 2A megbocsátást nem ismerő elme szomorú, és reménye sincs arra, hogy megpihenjen, vagy hogy megszabaduljon a fájdalomtól. 3Szenved és gyötrelemben lakozik, sötétségben bolyong, nem lát, és bizonyosra veszi, hogy veszély leselkedik rá.
- A megbocsátást nem ismerő elmét kétségek szaggatják, az ilyen elme bizonytalan önmagát és az általa látott dolgokat illetően; fél és dühös, gyenge és hangoskodó – nem mer előrelépni, nem mer itt maradni, fél felébredni és fél elaludni, fél minden hangtól, de még jobban fél a csendtől; retteg a sötétségtől, ám még jobban retteg a világosság közeledtétől. 2Ugyan mi mást észlelhetne a megbocsátást nem ismerő elme, mint saját elkárhozását? 3Mit láthatna, ha nem bűnei valóságosságának bizonyítékait?
- A megbocsátást nem ismerő elme nem tévedést lát, hanem csakis bűnt. 2Világtalan szemmel tekint a világra, és sikoltva látja, hogyan kelnek támadásra saját kivetítései gyötrelmes álélete ellen. 3Élni akar, mégis azt kívánja, bárcsak halott lenne. 4Megbocsátásra vágyik, de teljesen reménytelen. 5Meg akar menekülni, ám felfogni sem tudja a megmenekülést, mert mindenütt csak bűnösöket lát.
- A megbocsátást nem ismerő elme kétségbeesett, és kilátása sincs olyan jövőre, amely mást kínálhatna neki további kétségbeesésnél. 2Mégis megmásíthatatlannak tartja a világról alkotott ítéletét, és nem ismeri fel, hogy maga ítélte e kétségbeesésre önmagát. 3Azt hiszi, képtelen a változásra, mert minden, amit lát, az ítélete helyessége mellett tesz tanúbizonyságot. 4Nem tesz fel kérdéseket, mert azt hiszi, mindent tud. 5Nem kérdőjelez meg semmit, mert bizonyos az igazában.
- A megbocsátásra szert kell tenni. 2Nem lakozik eleve az elmében, amely képtelen a bűnre. 3Mivel a bűn eszméjét te tanítottad magadnak, a megbocsátást is magadnak kell elsajátítanod, de nem saját magadtól, hanem attól a Tanítótól, Aki a benned lakozó másik Ént képviseli. 4Általa megtanulod majd, hogyan bocsáss meg a hited szerint megalkotott énnek, s hogyan engedd semmivé tűnni. 5Így egyként téríted majd vissza elmédet Hozzá, Aki a te Éned, és Aki soha nem képes a bűnre.
- Valahány, a megbocsátást nem ismerő elme újabb lehetőséget jelent, hogy megtanítsd saját elmédet, hogyan bocsásson meg magának. 2Minden ilyen elme arra vár, hogy megszabaduljon általad a pokolból, s a Mennyek Országának azonnali eljöveteléért esedezve fordul hozzád. 3Az ilyen elmében nem él remény, de te leszel a reménye. 4És az ő reményeként egyben saját magad reményévé is válsz. 5A megbocsátást nem ismerő elméknek a te megbocsátásod által kell megtanulniuk, hogy megmenekültek a pokoltól. 6És miközben a megváltást tanítod, magad is megtanulod azt. 7Ám tanításod és tanulásod nem tőled való lesz, hanem azon Tanítótól, Aki megadatott számodra, hogy mutassa az utat.
- Ma a megbocsátást fogjuk gyakorolni. 2Ha hajlandó vagy a dologra, ma megtanulhatod, hogyan vedd magadhoz a boldogság kulcsát, és hogyan használd azt a saját érdekedben. 3Tíz-tíz percet szentelünk majd reggel, illetve este annak, hogy megtanuld, hogyan adhatod meg a megbocsátást testvérednek, és hogyan fogadhatod el önmagad számára.
- A megbocsátást nem ismerő elme nem hiszi, hogy adni és kapni egy és ugyanaz. 2Ám ma megpróbáljuk megtanulni egységüket azáltal, hogy megbocsátást gyakorlunk egy olyan személy irányában, akit az ellenségednek hiszel, és egy olyan személy irányában, akit a barátodnak tartasz. 3Ahogy megtanulod őket egynek látni, kiterjesztjük majd a tanulást önmagad irányába is, hogy lásd, az ő megszabadulásuk a tiédet is magában foglalta.
- A hosszabb gyakorlatok elején idézz fel magadban valakit, akit nem kedvelsz, aki látszólag bosszant, vagy megbánást kelt benned, ha találkoztok – egy olyan személyt, akit megvetsz, vagy akiről igyekszel tudomást sem venni. 2Nem számít, milyen formát ölt az illető elleni haragod. 3Valószínűleg már ki is választottad. 4Ő jó lesz.
- Most hunyd le a szemed, lásd az illetőt az elmédben, és figyeld meg egy ideig. 2Próbálj észlelni benne némi világosságot, vedd észre az apró felcsillanást, amelyet még sosem láttál meg. 3Igyekezz fellelni a ragyogás szikráját, amely keresztülviláglik az illetőről való visszataszító képeden. 4Addig nézd ezt a képet, amíg meglátsz benne némi világosságot, majd hagyd, hogy ez a világosság kiterjedjen, amíg teljes egészében beborítja az adott személyt, gyönyörűvé és jóvá téve a róla alkotott képedet.
- Figyeld meg egy ideig ezt a megváltozott észlelést, majd gondolj olyasvalakire, akit a barátodnak nevezel. 2Igyekezz az ő alakjára is átvinni a korábbi „ellenséged” körül látott világosságot. 3Észleld most barátodat barátnál is többnek, mert e világosságban az ő szentsége megmutatja megváltódat, aki megmentetett és megment, aki gyógyult és teljes egész.
- Ezután engedd, hogy felajánlja neked a benne látott világosságot, és hagyd, hogy „ellenséged” és barátod egyesüljön, megáldva téged azzal, amit nekik adtál. 2Most már egy vagy velük, és ők is egyek veled. 3Most már megbocsátottál magadnak. 4A nap során se feledkezz meg arról, mekkora szerepet játszik a megbocsátás abban, hogy végre minden, a megbocsátást nem ismerő elméhez eljusson a boldogság – a tiédet is beleértve. 5Minden órában mondd ezt magadnak:
6A boldogság kulcsa a megbocsátás. 7Felébredek a halandóság, a gyarlóság és a bűn álmából, és tudom, hogy Isten tökéletes Fia vagyok.
