124. LECKE
Hadd emlékezzek arra, hogy egy vagyok Istennel.

  1. Ma ismét köszönetet mondunk Istenben való Önazonosságunkért. 2Otthonunk biztonságos, bármit teszünk is, garantált számunkra az oltalom, és minden vállalkozásunkhoz biztosíttatik számunkra az erő és a hatalom. 3Semmiben nem vallhatunk kudarcot. 4Bármihez nyúlunk is, áldásos, gyógyító erejű, ragyogó fénnyel ruházzuk fel. 5Örvendezve járjuk utunkat Istennel és a mindenséggel egységben azzal a gondolattal, hogy Maga Isten tart velünk, bárhová megyünk is.
  2. Ó, milyen szent a mi elménk! 2És minden, amit látunk, az Istennel és önmagával egy elme szentségét tükrözi vissza. 3Könnyűszerrel eltűnnek a tévedések, a halál pedig átadja helyét az örök életnek. 4Ragyogó lábnyomaink kijelölik az igazsághoz vezető utat, mivel Isten a mi Útitársunk, amíg a világban töltjük e kis időt. 5És akik követnek minket, felismerik majd az utat, mert hátrahagyjuk a magunkkal hordozott világosságot, ám az mégis mindvégig velünk marad.
  3. Amit megkapunk, az a mi örökkévaló ajándékunk az utánunk haladóknak, és azoknak is, aki előttünk járnak, vagy velünk maradtak egy időre. 2És Isten, Aki azzal az egyenlő szeretettel szeret minket, amelyben teremtettünk, ránk mosolyog, és felajánlja nekünk az általunk adott boldogságot.
  4. Ma nem kételkedünk az Ő irántunk való Szeretetében, az Ő oltalmában és gondoskodásában. 2Semmiféle értelmetlen szorongás nem állhat hitünk és az Őrá való tudatosságunk közé. 3Ma egyek vagyunk Vele a felismerésben és az emlékezésben. 4Szívünkben érezzük Őt. 5Elménk az Ő Gondolatait tartalmazza, szemünk az Ő szeretetreméltóságát látja mindenben, amire csak pillantunk. 6Ma csak a szeretetteljes és szerethető dolgokat látjuk.
  5. Ezt látjuk a fájdalom külsőségeiben, és a fájdalom teret ad majd a békének. 2Ezt látjuk dühöngő, szomorú és csüggedt testvéreinkben, azokban, akik magányosak és félnek, és visszahelyeztetnek ők a nyugalomba és az elme békéjébe, amelyben teremtettek. 3És ezt látjuk a haldoklókban és a halottakban is, és visszaadjuk őket az életnek. 4Látni fogjuk mindezt, mert először magunkban látjuk majd meg e dolgokat.
  6. Egyetlen csoda sem tagadtatik meg attól, aki tudja, hogy egy Istennel. 2Az ilyen emberek gondolatai bírnak az erővel, hogy a szenvedés bármilyen formáját meggyógyítsák, akár az elmúlt, akár az eljövendő időkben, és éppúgy meggyógyítják azok szenvedéseit, akik együtt járják velük az utat. 3Időtlenek az ő gondolataik, időtől és tértől egyaránt függetlenek.
  7. Amikor kimondjuk, hogy egyek vagyunk Istennel, egyesülünk ezzel a tudatossággal. 2Mert e szavakkal azt is kimondjuk, hogy megmenekültünk és meggyógyultunk, és hogy ennek megfelelően megmenthetjük és meggyógyíthatjuk testvéreinket. 3Elfogadtunk és immár adni akarunk. 4Mert meg akarjuk tartani az ajándékokat, amelyeket Atyánktól kaptunk. 5Ma Vele egységben tapasztaljuk meg magunkat, hogy a világ is osztozhasson a valóság felismerésében. 6Tapasztalásunk által megszabadul a világ. 7Ahogy megtagadjuk az Atyánktól való elkülönülést, a világ is meggyógyul velünk együtt.
  8. Béke legyen ma veled. 2Biztosítsd békédet azáltal, hogy gyakorlod annak tudatosságát, hogy egy vagy Teremtőddel, és Ő egy veled. 3Valamikor a nap során, a legalkalmasabbnak tartott időpontban szentelj félórát annak a gondolatnak, hogy egy vagy Istennel. 4Ez az első olyan gyakorlatunk, amely során nem állítunk fel szabályokat, nem szabunk meg a meditációt segítő szavakat, és jó néhány ilyen következik még. 5Bízunk abban, hogy Isten Hangja szól majd hozzád ma, amikor megfelelőnek látja – és bizonyos, hogy Ő nem vall kudarcot. 6Időzz hát Vele e félórában. 7Ő majd gondoskodik a többiről.
  9. A gyakorlat üdvös hatását az sem csökkenti, ha úgy érzed, semmi nem történt. 2Ma talán még nem állsz készen a nyereség elfogadására. 3De valamikor, valahol elérkezik majd hozzád, és amikor teljes bizonyossággal felragyog elmédben, te nem mulasztod majd el felismerni azt. 4Arany keretezi e félórát, és olyanok az általa felajánlott percek, akár a tükör keretébe foglalt gyémántok. 5És te meglátod majd Krisztus arcát a saját tükörképedben.
  10. Talán ma, talán holnap, de bizonyosan meglátod majd átalakulásodat e tükörben, amelyet e szent félóra tart eléd, hogy magadra pillants. 2Amikor készen állsz, felleled majd ezt az átalakulást, amely csak arra vár elmédben, hogy rátalálj. 3Emlékezni fogsz a gondolatra, amelynek e félórát szentelted, és hálásan tudatában leszel, hogy soha egyetlen félórádat sem töltötted még el hasznosabban.
  11. Talán ma, talán holnap, de bizonyosan belenézel ebbe a tükörbe, és megérted majd, hogy az általad látott bűntelen világosság a te világosságod, és tiéd az általad látott szeretetreméltóság is. 2Tekintsd e félórát Istennek szánt ajándékodnak, és légy bizonyos, hogy Ő a szeretet olyan érzésével viszonozza majd, amelyet képtelen vagy megérteni, olyan mély örömmel, amelyet még felfogni sem vagy képes, olyan látvánnyal, amely túl szent ahhoz, hogy a test szeme láthassa. 3Mégis bizonyos lehetsz abban, hogy egy nap, talán ma, talán holnap eljutsz majd a megértésre és a látásra.
  12. Díszítsd további drágakövekkel és arannyal e neked felajánlott tükröt, és idézd fel magadban óránként a következő mondatot:

2Hadd emlékezzek arra, hogy egy vagyok Istennel, minden testvéremmel és Énemmel, örökkévaló szentségben és békében.