139. LECKE

Elfogadom önmagam számára a Jóvátételt.

  1. Ez jelenti a választások végét. 2Mivel eljutunk arra a döntésre, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyennek Isten megteremtett. 3És ugyan mi rejlene a döntések mögött, ha nem a bizonytalanságunk azzal kapcsolatban, hogy mik vagyunk? 4Nincs kétség, amely ne ebben gyökerezne. 5Minden kérdés erre vonatkozik. 6Minden ellentmondás ezt az egyszerű kérdést rejti: „Mi vagyok én?”
  2. Ám e kérdést csak az teheti fel, aki nem hajlandó felismerni önmagát. 2Csak akkor láthatod valósnak e kérdést, ha megtagadod önmagad felismerését. 3Az egyetlen dolog, aminek minden élőlény bizonyosan tudatában lehet, az az, hogy mi is valójában. 4A bizonyosság e nézőpontjából tekint minden dolgot olyan bizonyosnak, mint önmagát.
  3. Ha nem vagy bizonyos e kérdésben, akkora önámítást követsz el, hogy azt roppant nehezen lehet csak elrejteni. 2Élni és nem ismerni önmagadat annyit tesz, mint azt hinni, hogy valójában halott vagy. 3Hiszen mi más az élet, mint az, hogy önmagad vagy, és mi más lehetne élő, ha nem te magad? 4Ki az, aki kételkedik? 5Miben kételkedik? 6Kinek teszi fel kérdéseit? 7Ki válaszolhatna neki?
  4. Egyszerűen azt jelenti ki, hogy nem önmaga, és mivel valaki másnak hiszi magát, azt kérdi, ugyan ki ez a „más”. 2De csak akkor élhet, ha tudja a választ erre a kérdésre. 3Ha úgy teszi fel a kérdést, mintha nem tudná a választ, azzal csak azt jelzi, hogy nem akar az lenni, ami. 4Elfogadta ezt, mert életben van, de elítéli és tagadja értékét, és úgy döntött, nem ismeri az egyetlen, a létét lehetővé tévő bizonyosságot.
  5. Bizonytalanná válik az életével kapcsolatban, mert megtagadta annak lényegét. 2E tagadás miatt van szükséged a Jóvátételre. 3Tagadásod nem változtatta meg azt, aki vagy. 4De két részre osztottad az elmédet: az egyik fele ismeri, a másik nem ismeri az igazságot. 5Te te vagy. 6Ehhez nem férhet kétség. 7Te mégis kételkedsz a dologban. 8Azt azonban nem kérded meg, éned mely része képes valóban kételkedni önmagában. 9Az a valami, ami felteszi e kérdést, nem lehet valóban a te részed. 10Hiszen olyasvalakit kérdez, aki ismeri a választ. 11Ha a részed lenne, lehetetlenné válna a bizonyosság.
  6. A Jóvátétel helyreigazítja azt a különös eszmét, miszerint lehetséges az, hogy kételkedj magadban, hogy ne légy bizonyos abban, ami valójában vagy. 2Ez az őrület legmélyebb bugyra. 3Mégis ez a világ egyetemes kérdése. 4Mi mást jelent ez, ha nem azt, hogy őrült ez a világ? 5De miért osztoznál őrültségében, miért osztanád a szomorú hiedelmet, hogy ami egyetemes e világban, az igaz is?
  7. E világ egyetlen hiedelme sem igaz. 2E világ célja az, hogy otthonul szolgáljon azoknak, akik azt vallják, hogy nem ismerik önmagukat, és eljöhessenek feltenni a kérdést, vajon kik is ők. 3És újra meg újra eljönnek, amíg el nem fogadják a Jóvátételt, és meg nem tanulják, hogy lehetetlen önmagukban kételkedni, és nem tudatában lenni lényüknek.
  8. Csakis az elfogadás az, ami kérhető tőled, hiszen az, ami vagy, bizonyosság. 2Örökké ott lakozik Isten szent Elméjében és a te elmédben is. 3E bizonyosság annyira felette áll minden kételynek és kérdésnek, hogy ha létét firtatod, az csak azt bizonyítja, elhiszed az ellentmondást, miszerint nem tudod azt, amit nem lehetséges nem tudnod. 4Vajon kérdés-e ez, vagy inkább egy önmagát tagadó kijelentés? 5Ne hagyjuk, hogy szent elménk efféle hasztalan tűnődéssel foglalja le magát.
  9. Küldetésünk van itt. 2Nem azért jöttünk, hogy megerősítsük az őrültséget, amelyben valaha hittünk. 3Ne feledkezzünk meg a célról, amelyet elfogadtunk. 4Amit el akarunk nyerni, az több, mint csupán a saját boldogságunk. 5Amit elfogadunk, mint saját valóságunkat, az kinyilvánítja másokét is, a sajátunkkal együtt. 6Ne hagyd cserben testvéreidet, mert magadat hagyod cserben. 7Tekints hát szeretettel rájuk, hogy megtudhassák, ők a te részedet képezik, te pedig az ő részük vagy.
  10. Ezt tanítja nekünk a Jóvátétel, és egyben azt is megmutatja, hogy Isten Fiának egységét nem érte támadás azon hiedelem által, miszerint a Fiú nem ismeri önmagát. 2Fogadd el hát ma a Jóvátételt, nem azért, hogy megváltoztasd a valóságot, csupán azért, hogy elfogadd az önmagadról való igazságot, és Isten végtelen Szeretetében örvendezve haladj tovább utadon. 3Csak ennyit kell tennünk. 4És csak ennyit fogunk ma tenni.
  11. Reggel és este öt percet szentelünk annak, hogy elkötelezzük elménket a mai feladat mellett. 2Kezdetnek először újra áttekintjük küldetésünket:

3Elfogadom önmagam számára a Jóvátételt,

Mert továbbra is olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett.

4Nem veszítettük el a tudást, amelyet Istentől kaptunk, amikor a Maga képmására teremtett minket. 5Mindenki érdekében emlékezhetünk e tudásra, mert a teremtésben minden elme egy. 6Emlékezni fogunk arra, milyen becsesek számunkra testvéreink, milyen erősen részünket képezi valahány elme, milyen hűségesek hozzánk, és arra is, hogy Atyánk Szeretete minden elmét magában foglal.

  1. A Teremtő és a teremtés valahány aspektusával való Egység nevében köszönetet mondunk a teremtés egészéért, és a nap minden órájában megerősítjük ügyünk melletti elkötelezettségünket, félretéve minden gondolatot, amely elvonhatna minket szent célunktól. 2Hagyd, hogy elméd néhány percre megtisztuljon a világ által Isten szent Fia köré szőtt ostoba pókhálótól. 3És e mondatok kimondása során vedd észre, mily törékenyek a láncok, amelyek látszólag távol tartják tudatosságodtól az önmagadról való tudást:

4Elfogadom önmagam számára a Jóvátételt,

Mert továbbra is olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett.