152. LECKE

Enyém a döntés hatalma.

  1. Csak akkor érhet veszteség, ha te magad így döntesz. 2Csak akkor szenvedhetsz, ha te magad választod a szenvedés állapotát. 3Csak akkor bánkódhatsz, csak akkor félhetsz, akkor hiheted betegnek magad, ha ezekre az eredményekre vágysz. 4És csak akkor halsz meg, ha te magad beleegyezel a halálba. 5Minden történés a vágyaidat jelképezi, és minden választásod valóra válik. 6Íme, minden részletében teljes világod. 7Íme a teljes valóságod. 8És csakis itt rejlik a megváltás.
  2. Talán úgy véled, e nézőpont túl szélsőséges, túlzottan általános ahhoz, hogy igaz legyen. 2De vajon léteznek-e kivételek az igazság alól? 3Lehet-e valós a veszteség, ha a mindenség ajándékával bírsz? 4Képezheti-e részét a fájdalom a békének, a bánat az örömnek? 5Beléphet-e a félelem és a betegség az elmébe, ahol szeretet és tökéletes szentség lakozik? 6Az igazság mindent magában foglal – másként nem is lehetne igazság. 7Ne fogadd el az ellentmondásokat és a kivételeket, mert ha így teszel, teljes mértékben ellentmondasz az igazságnak.
  3. A megváltás nem más, mint annak felismerése, hogy az igazság igaz, és semmi más nem igaz. 2Ezt az állítást már korábban is hallottad ugyan, de talán még nem fogadtad el mindkét részét. 3Az első rész nélkül értelmetlen lenne a második. 4De a második rész nélkül sem lenne igaz az első. 5Az igazságnak nincs ellentéte. 6Ezt nem mondhatjuk el, nem gondolhatjuk végig túl sokszor. 7Mert ha az is éppoly igaz lenne, ami nem igaz, akkor az igazság egy része hamis lenne. 8És így az igazság értelmét vesztené. 9Csakis az igaz, ami igaz, ami hamis, az pedig hamis.
  4. Ez a legegyszerűbb, mégis a leginkább magyarázatra szoruló megkülönböztetés. 2Ám nem azért, mintha nehéz lenne észlelni. 3E megkülönböztetést olyan döntések sora fedi el, amelyek látszólag nem teljesen rajtad múlnak. 4Ezáltal úgy tűnik, hogy az igazság egyes részei nem következetesek, ám valójában te magad alkotod meg ezeket az ellentmondásokat.
  5. Mivel Isten változhatatlannak teremtett téged, mindig is változatlan maradsz, és az ideiglenes állapotok szükségképpen hamisnak bizonyulnak. 2Idetartozik érzéseid minden változása, tested és elméd állapotának minden módosulása, a tudatosság és a reakciók minden egyes fordulata. 3Ez az a mindent magában foglaló meghatározás, amely elválasztja az igazságot a hamisságtól, amely távol tartja a hamisat attól, ami valóban igaz.
  6. Hát nem különös, hogy úgy véled, önteltség lenne azt hinni, hogy te alkottad az általad látott világot? 2Pedig nem Isten alkotta. 3Ebben bizonyos lehetsz. 4Ugyan mit tudhatna Isten a mulandóságról, a bűnről, a rettegésről, a szenvedésről és a magányról, mit tudhatna a testbe zárt, halálra ítélt elméről? 5Csak azért bélyegzed Őt bomlottnak, hogy azt hihesd, olyan világot alkotott, ahol az efféle dolgok látszólag valósággal bírnak. 6Ő nem őrült. 7És csakis az őrület alkot ilyen világot.
  7. A hiedelem, miszerint Isten káoszt alkotott, hogy ellentmondjon Saját Akaratának, hogy életre hívta az igazság ellentéteit, és halált szenvedett, hogy győzelmet arasson az élet felett – bizony ez az önteltség. 2Az alázat, a szerénység azonnal látná, hogy e dolgok nem Tőle valók. 3És ugyan hogyan láthatnád azt, amit Isten nem teremtett meg? 4Ha azt hiszed, láthatod e dolgokat, akkor azt hiszed, észlelheted azt, ami ellentmond Isten Akaratának. 5Ugyan mi lehetne ennél önteltebb?
  8. Legyünk hát ma szerények és alázatosak, és fogadjuk el a maga valójában azt, amit mi alkottunk. 2Miénk a döntés hatalma. 3Dönts hát úgy, hogy csakis a mindenség társteremtőjeként téged megillető helyet fogadod el, és semmivé tűnik minden, amit alkotni véltél. 4És ami felmerül tudatosságodban, örökkévalóan változatlan lesz. 5Ez lép majd az önámítások helyébe, amelyeket csak azért alkottál, hogy elbitorold az Atya és a Fiú oltárát.
  9. Ma az igaz szerénységet és alázatot fogjuk gyakorolni, felhagyva a hamis látszatokkal, amelyek által az ego igyekszik önteltnek feltüntetni azt. 2Csak az ego lehet öntelt. 3Az igazság alázatosan elfogadja saját nagyságát, változhatatlanságát és örökkévaló teljességét, Isten mindent magában foglaló ajándékát, amelyet megadott Ő szeretett Fiának. 4Félretesszük az önteltséget, amely azt mondja, hogy bűnösök vagyunk, hogy bűntudat és félelem gyötör minket, hogy szégyelljük azt, akik vagyunk, és igaz alázattal felemeljük szívünket Hozzá, Aki makulátlannak, erőben és szeretetben saját Magához hasonlatosnak teremtett minket.
  10. Miénk a döntés hatalma. 2És mi elfogadjuk Tőle azt, akik vagyunk, és alázatosan felismerjük Isten Fiát. 3Ez pedig annyit tesz, hogy felismerjük énképeink hamis mivoltát, és félretesszük azokat. 4Felismertük ezek önteltségét. 5És a Fiú ragyogásának alázatában örvendezve magunkénak fogadjuk el ragyogását, gyengédségét, tökéletes bűntelenségét és az Atya Szeretetét.
  11. Egyesüljünk hát most a boldog felismerésben, hogy a hazugságok hamisak, és csak az igazság igaz. 2Töltsünk hát most öt percet az igazság útjának gyakorlásával, csak az igazságra gondolva felemelkedésünk közben, ezekkel a szavakkal bátorítva rémült elménket:

3Enyém a döntés hatalma. 4Ezen a napon elfogadom magam olyannak, amilyennek Atyám Akarata megteremtett.

5Ezután várakozzunk csendben, felhagyva minden önámítással, és közben kérjük alázatosan valódi Énünket, hogy tárja fel Magát nekünk. 6És újra elérkezik majd a tudatosságunkba Ő, Aki soha nem távozott el, és hálás lesz, hogy visszaadtuk Istennek az Ő otthonát, ahogyan az rendeltetett.

  1. Várj ma Rá türelemmel, és óránként hívd meg Őt a szavakkal, amelyekkel napodat is kezdted, és zárd napodat ugyanezzel az Énedhez szóló meghívással. 2Isten Hangja válaszol majd a hívásra, mert Ő éretted és Atyádért szól. 3Isten békéjét állítja eszeveszett gondolataid helyébe, az igazságot az önámítás helyébe, és Isten Fiát az önmagadról alkotott illúzióid helyébe.