154. LECKE

Isten szolgálói közé tartozom.

  1. Ma arra fogunk ügyelni, hogy se önteltek, se álságosan szerények ne legyünk. 2Magunk mögött hagytuk már az efféle ostobaságokat. 3Nem ítélhetjük meg magunkat, és nincs is erre szükségünk. 4Ezzel csak halogatnánk a döntést, amellyel elkötelezzük magunkat feladatunk mellett. 5Nem a mi dolgunk megítélni, mennyit érünk, és azt sem tudhatjuk, mi lenne a számunkra leginkább megfelelő szerep, vagy hogy mit tehetünk egy olyan terv részeseiként, amelynek teljességét nem látjuk át. 6Szerepünket nem a pokol, de a Menny szabta meg. 7És amit gyengeségünknek hiszünk, akár az erőnknek is bizonyulhat, az erőnknek hitt dolog pedig sokszor nem más, mint önteltség.
  2. Bármi legyen is a feladatod, az Istenért szóló Hang szabta meg, Akinek feladata egyben az is, hogy érted is szóljon. 2Mivel Ő a maga valójában látja erősségeidet, és azt is, hogyan, ki javára és mikor lehet a legjobban felhasználni ezen erősségeket, Ő választja ki a feladatodat, és egyben el is fogadja helyetted. 3Nem cselekszik a te beleegyezésed nélkül. 4De nem téved annak kapcsán, hogy mi vagy te, és csakis az Ő benned élő Hangjára hallgat.
  3. Ő mindig csak egyetlen Hangot hall, és e képessége által ébredsz végre tudatára annak, hogy benned is ott lakozik e Hang. 2És ez a Hang szabja meg és juttatja el hozzád a feladatodat, felruház a szükséges erővel, hogy megértsd és teljes egészében végrehajtsd, hogy sikerrel járj minden, a feladatoddal kapcsolatos dologban. 3Isten egyesült az Ő Fiával e feladatban, ezért válik a Fiú az Ővele való egység hírvivőjévé.
  4. Atyának és Fiúnak az Istenért szóló Hang általi egyesülése választja el a megváltást a világtól. 2E Hang szól a törvényekről, amelyeket nem tart be a világ, e Hang ígéri a bűnöktől való megváltást, és azt, hogy minden bűntudat eltöröltetik az Isten által bűn nélkül valónak teremtett elméből. 3Ez az elme így ismét tudatára ébred Teremtőjének, és az Ővele való, örökké tartó egységnek. 4Valódi Énje az egyetlen valóság, amelyben akarata egy Isten Akaratával.
  5. Nem a hírnök írja meg az általa közvetített üzenetet. 2És nem kérdőjelezi meg azt, aki megalkotta az üzenetet, és azt sem kérdi, miért épp őt választották azok, akiknek az üzenet szól. 3Elég, hogy elfogadja az üzenetet, átadja azoknak, akiknek szól, és ezáltal betölti szerepét. 4Ha ő akarja meghatározni az üzeneteket, azok céljait, vagy azt, hogy hová kell eljuttatni őket, kudarcot vall, és nem juttatja célba az Igét.
  6. A Mennyország hírnökeit mindig megkülönbözteti valami a világ által választott hírvivőktől. 2Az általuk közvetített üzenet először mindig nekik maguknak szól. 3És csakis, amikor el tudják fogadni önmaguk számára, akkor válnak képessé továbbadni, és eljuttatni mindenhová, ahová szánták őket. 4Az e világi hírnökökhöz hasonlóan ők sem maguk írják ezt az üzenetet, de hozzájuk jut el először, hogy felkészítse őket a továbbadásra.
  7. Az e világi hírnökök azzal töltik be feladatukat, ha minden üzenetet átadtak. 2Isten hírvivői azzal teljesítik feladatukat, ha elfogadják Isten üzenetét önmaguk számára, és megértésük jeleként tovább is adják. 3Nem választanak maguknak olyan szerepet, amelyet nem Ő rendelt számukra. 4És így minden továbbadott üzenettel egyre gyarapodnak.
  8. Akarod megkapni Isten üzeneteit? 2Mert így az Ő hírnökévé válsz. 3Immár jelölt vagy e feladatra. 4Te mégis vársz még az üzenetek továbbításával. 5És így nem tudod, hogy bizony neked szólnak, és nem ismered fel őket. 6Senki nem kaphatja meg és nem értheti meg amit megkapott, amíg tovább nem adja. 7Mert a továbbadás jelenti az elfogadását annak, amit megkapott.
  9. Te, aki Isten hírnöke vagy immár, fogadd be az Ő üzeneteit. 2Mert ez része a számodra kijelölt feladatnak. 3Isten nem mulasztotta el felajánlani neked azt, amire szükséged van, és bizony nem is maradt az elfogadás nélkül. 4Feladatod egy másik részét azonban még végre kell hajtanod. 5Ő, Aki elfogadta számodra Isten üzeneteit, azt akarja, hogy te is elfogadd azokat. 6Mert így azonosulsz Vele, és így vallod magadénak azt, ami megillet téged.
  10. Ma megtanuljuk, hogyan ismerjük fel ezt az egyesülést. 2Nem törekszünk arra, hogy az érettünk szólótól elkülönültnek őrizzük meg elménket, mert ha Őrá figyelünk, bizony a saját hangunkat halljuk. 3Csakis Ő szólhat hozzánk és érettünk, egyetlen Hangban egyesítve Isten Igéjének kézhezvételét és továbbítását; az Ő Akaratának befogadását és továbbadását.
  11. Gyakorolni fogjuk, hogyan adjuk meg Neki, amit akar, hogy ezáltal felismerhessük az Ő nekünk adott ajándékait. 2Neki szüksége van a hangunkra, hogy általunk szólhasson. 3Szüksége van a kezünkre, amely az Ő üzenetét tartja, és eljuttatja az általa kijelölteknek. 4Szüksége van a lábunkra, hogy elmenjünk arra a helyre, amelyet nekünk szánt, hogy végre a nyomorúságban várakozókhoz is eljusson az Ő üzenete. 5És szüksége van az Ő Akaratával egyesült akaratunkra, hogy valódi befogadói lehessünk az Általa adott ajándékoknak.
  12. Tanuljuk hát meg a mai nap tanítását: nem fogjuk magunkénak ismerni amit megkaptunk, csakis akkor, amikor továbbadjuk. 2Számtalanszor, számtalan megfogalmazásban hallottad már ezt, mégsem hiszed el teljesen. 3Mégis bizonyos ez: amíg meg nem adatik neked a hit, hiába adatik neked ezernyi és újabb ezernyi csoda, nem tudod, hogy Maga Isten minden ajándékot megadott már neked, és a legkisebb áldást sem tagadta meg az Ő Fiától. 4De vajon mit jelenthet ez neked, amíg nem azonosulsz Vele és az Övéivel?
  13. A mai tanítás így szól hát:

2Isten szolgálói közé tartozom, és hálás vagyok, amiért minden eszköz rendelkezésemre áll ahhoz, hogy felismerjem, szabad vagyok.

  1. Amint megvilágosítjuk elménket, és felismerjük e szent szavak igazságát, meghátrál majd a világ. 2E szavak rejtik az üzenetet, amelyet Teremtőnk küld ma nekünk. 3Mi pedig megmutatjuk, hogy megváltozott az önmagunkról és a feladatunkról alkotott elképzelésünk. 4Mert ahogy bebizonyítjuk, hogy megosztunk testvéreinkkel mindent, amit kapunk, feltárul majd előttünk és kezünkben terem Teremtőnk számtalan ajándéka, és felismerjük, mit kaptunk.