155. LECKE
Hátralépek, és hagyom, hogy Ő vezessen.
- Megvan a módja, hogyan élj a látszólagos valóságossága ellenére sem létező világban. 2A külsőd nem változik meg, bár gyakrabban mosolyogsz majd. 3Homlokod felderül, pillantásod megnyugszik. 4És akik hozzád hasonlóan járják a világot, maguk közül valónak ismernek el téged. 5Ám akik még nem ismerték meg ezt az utat, szintén elismernek majd, és azt fogják hinni, éppúgy közéjük tartozol még, mint korábban.
- A világ illúzió. 2Akik eljönnek e világba, olyan helyet keresnek, ahol illúziókká lehetnek, és elkerülhetik önnön valóságukat. 3Ám amikor ráébrednek, hogy valóságuk még itt is megtalálható, hátralépnek, és hagyják, hogy az vezesse őket. 4Ugyan mi más választásuk lehetne? 5Őrültség lenne, ha hagynák, hogy az igazság helyett az illúziók játsszák a vezető szerepet. 6Ám ha hagyják, hogy az illúziók hátramaradjanak, és a maga valójában mutatkozzon meg az igazság, bizony épelméjű dolog az.
- Ezt az egyszerű döntést fogjuk ma meghozni. 2A bomlott illúzió még látható marad egy ideig, hogy láthassák mindazok, akik a világot választották, és még nem örvendeznek afölött, hogy ráébredtek, tévesnek bizonyult a választásuk. 3Ők nem tanulhatnak közvetlenül az igazságból, mert tagadják annak igaz mivoltát. 4Így hát szükségük van egy Tanítóra, Aki észleli őrültségüket, de képes meglátni az illúziók mögött bennük rejtőző egyszerű igazságot.
- Ha az igazság azt követelné tőlük, hogy adják fel a világot, úgy éreznék, valamely valós dolog feláldozására kérik őket. 2Sokan döntöttek már úgy, hogy megtagadják a világot, miközben továbbra is hisznek annak valóságosságában. 3És bizony a veszteség érzetét szenvedték el, és ezért nem is szabadultak meg. 4Mások a világot választották mindennel szemben, és őket még mélyebben eltölti a veszteség fájdalmas érzése, ráadásul azt sem értik, miért éreznek így.
- Ám van még egy út e két ösvény között, amely elvezet bármely veszteségtől, mert ezt az utat járva gyorsan magad mögött hagyod majd az áldozathozatalt és a nélkülözést. 2Immár ez a számodra kijelölt út. 3Úgy járod ezt az utat, ahogy a többiek, és nem tűnsz majd különbözőnek testvéreidtől, habár igenis különbözöl. 4Ily módon szolgálhatod őket mialatt önmagadat is szolgálod, és elindítod őket az úton, melyet Isten megnyitott neked és teáltalad nekik is.
- Továbbra is úgy tűnik majd, hogy az illúziók ragaszkodnak hozzád, hogy bármikor elérhesd őket. 2Ám valójában már félreálltak. 3És többé már nem illúziókról beszélsz testvéreidnek, és nem illúziókat társz eléjük, hogy azokat próbálja megragadni az elméjük. 4Az előtted haladó igazság sem szólhat hozzájuk illúziókon keresztül, mert utad meghaladja immár az illúziókat, te pedig arra hívod testvéreidet, hogy kövessenek téged.
- Végül minden út ebbe az útba torkollik. 2Mert az áldozathozatal és a nélkülözés útja zsákutca, csak kudarcra és megvalósíthatatlan célokra vezet. 3Ám mindeme dolgok hátralépnek majd, amikor az igazság kerül előtérbe benned, hogy kivezesse testvéreidet a halál útjáról, és a boldogság felé irányítsa őket. 4Szenvedésük nem más, csak illúzió. 5Ám szükségük van valakire, aki megmutatja a kivezető utat a szenvedésből, mert ők igazságnak hiszik az illúziókat.
- Ez a megváltás elhívatása, nem más. 2A megváltás azt kéri tőled, hogy fogadd el az igazságot, és hagyd, hogy az vezessen utadon, megvilágítva számodra az illúzióktól való megváltás útját. 3És e megváltás nem kerül semmibe. 4Nincs ára, és csak nyersz vele. 5Az illúziók csak látszólag béklyózhatják le Isten Fiát. 6Amitől megmentetett, csupán illúzió az. 7Ahogy az illúziók félreállnak, ismét rálel önmagára.
- Járj hát immár bizonyossággal, de körültekintően, mert új még számodra ez az út. 2Talán azon kapod majd magad, hogy kísértést érzel arra, hogy az igazság elébe vágj, és engedd, hogy ismét az illúziók vezessenek. 3Szent testvéreid megadattak neked, hogy a nyomodban járjanak, miközben bizonyossággal célodban az igazság felé tartasz. 4Az igazság immár előttetek halad, hogy testvéreid láthassák, amivel azonosulnak, amiről tudják, hogy mutatja számotokra az utat.
- Ám az út végén nem lesz rés, nem lesz távolság közted és az igazság között. 2És távozik majd tőled minden illúzió, amely felbukkant utadon, semmit nem hagyva hátra, ami távol tartaná az igazságot Isten Önmagához hasonlóan szent beteljesedésétől. 3Lépj hátra hittel, és engedd, hogy az igazság vezessen. 4Te nem tudod ugyan, hová igyekszel. 5De Ő, Aki veled tart, ismeri a célt. 6Hagyd hát, hogy Ő vezessen téged és testvéreidet is.
- Amikor véget érnek az álmok, amikor az idő rázárja az ajtót minden múlandó dologra, és értelmetlenné válnak a csodák, Isten szent Fia nem indul több utazásra. 2Nem vágyik majd illúziókra az igazság helyett. 3Ezen állapot felé tartunk, miközben az igazság által kijelölt úton haladunk. 4Ez a mi végső utazásunk, amelyet mindenkiért teszünk. 5Nem szabad letérnünk erről az útról. 6Mert ahogy az igazság megmutatja számunkra az utat, éppúgy megmutatja azt a minket követő testvéreink számára is.
- Istenhez igyekszünk. 2Gondolkodj csak el ezen egy percre. 3Létezhet-e ennél szentebb út, létezhet-e olyan út, amely érdemesebb az erőfeszítéseinkre, szeretetünkre és teljes elkötelezettségünkre? 4Milyen út adhatna a mindennél többet – és létezhet-e út, amely a mindennél kevesebbet ígér, mégis elégedettséggel tölti el Isten Fiát? 5Istenhez igyekszünk. 6Az igazság, amely utat mutat számunkra, egy Istennel, és elvezet minket oda, ahol Ő mindig is jelen volt. 7Létezhet-e hát olyan ösvény, amelyet szívesebben választanál ehelyett?
- Lábad immár bizonysággal tapodja az utat, amely elvezeti a világot Istenhez. 2Ne keress hát olyan ösvényeket, amelyek látszólag máshová vezetnek. 3Isten Fia vagy, így nem lehetnek méltó vezetőid az álmok. 4Ne feledd, Isten a te kezedbe tette Kezét, és megadta neked testvéreidet, mert bízik abban, hogy méltó vagy az Ő bizalmára. 5Istent nem lehet megtéveszteni. 6Az Ő bizodalma biztosítja utadat és célodat. 7Sem testvéreidet, sem valódi Énedet nem fogod cserbenhagyni.
- És most arra kér téged, hogy minden áldott nap gondolj rá egy keveset, hogy szólhasson hozzád, hogy szólhasson neked az Ő Szeretetéről, emlékezetedbe idézve, mily nagy az Ő bizodalma, és mily végtelen az Ő Szeretete. 2Gyakoroljuk hát boldogan ezt a gondolatot a te nevedben és az Ő Nevében, mert bizony egy a ti nevetek:
3Hátralépek, és hagyom, hogy Ő vezessen,
Mert az Őhozzá vezető utat járom.
