160. LECKE

Én itthon vagyok. A félelem az idegen itt.

  1. A félelem idegen a szeretet útjai számára. 2Azonosulj csak a félelemmel, és idegen leszel önmagad számára. 3Eképpen vagy ismeretlen önmagad számára. 4Valódi Éned idegen marad azon részed számára, amely önmagát valósnak, de önmagától különbözőnek tartja. 5Ki lehetne épelméjű ilyen körülmények között? 6Ki más, mint egy bomlott hihetné, hogy nem azonos önmagával, és hogy ítélkezhet önmaga fölött?
  2. Idegen van közöttünk, aki egy az igazságtól oly távol álló eszméből érkezik, hogy más nyelvet beszél, olyan világot lát, amelyet az igazság nem ismer, és csak azt érti meg, amit az igazság értelmetlennek tart. 2Idegen, de nem ismeri fel, kihez érkezett, mégis azt állítja hogy otthona hozzá tartozik, miközben idegen annak aki valójában otthon van. 3És mégis, mily egyszerű lenne kijelenteni: „Ez itt az én otthonom. 4Ide tartozom, és nem hagyom el csak azért, mert egy őrült szerint ezt kellene tennem.”
  3. Vajon mi oka van arra, hogy ne mondja ki ezt? 2Mi más oka lehetne, mint hogy megkérted ezt az idegent, vegye át a helyedet, hogy idegen lehess önmagad számára? 3Senki sem hagyja ily szükségtelenül kisemmizni magát, hacsak nem hiszi azt, hogy létezik számára egy másik otthon is, amelyik jobban megfelel a hajlamainak.
  4. Vajon ki az idegen? 2A félelem, vagy te magad, aki alkalmatlan vagy az otthonra, amelyet Isten adott az Ő Fiának? 3Vajon Őtőle való lenne ez a félelem, olyasmi lenne ez, amit a Saját hasonlatosságára teremtett? 4Vajon a félelem az, amit a szeretet teljessé tesz, és ami teljessé lesz a szeretet által? 5Semmi sem adhat egyszerre otthont a félelemnek és a szeretetnek. 6E két dolog nem létezhet egyidejűleg. 7Ha te valós vagy, akkor a félelem csak illúzió lehet. 8És ha a félelem valódi, te egyáltalán nem létezel.
  5. Ilyen egyszerűen megoldódik hát ez a kérdés. 2Aki fél, az valójában önmagát tagadta meg, és így szólt: „Idegen vagyok itt. 3Ezért olyasvalakire hagyom az otthonomat, aki önmagamnál jobban hasonlít rám, és neki adok mindent, amiről azt hittem, hogy az enyém.” 4Így hát szükségszerűen kiűzetik, mivel nem ismeri magát, és csak abban bizonyos, hogy nem önmaga, és hogy megtagadtatott tőle az otthona.
  6. Vajon mit keres most? 2És vajon mit találhat? 3Aki idegen önmaga számára, az sehol sem lelhet otthonra, mert ellehetetlenítette saját visszatérését. 4Csak akkor lelheti fel az utat, ha egy csoda rátalál, és megmutatja neki, hogy nem idegen többé. 5És ez a csoda bizony elérkezik majd. 6Mert otthonában továbbra is ott lakozik valódi Énje. 7Nem fogadott be idegeneket, nem gondol idegen gondolatokat Önmagáról. 8És Magához hívja majd az Övéit, Sajátjaiként ismerve fel őket.
  7. Vajon ki az idegen? 2Vajon nem az, akit Éned nem szólít? 3Nem ismered fel őt, mert átadtad neki a téged megillető helyet. 4Ám Éned éppoly bizonyos az Övéiben, mint Isten az Ő Fiában. 5Ő soha nem lehet zavarodott a teremtéssel kapcsolatban. 6Bizonyos abban, ami az Övé. 7Semmiféle idegen nem helyezhető az Ő tudása és a Fiú valóságossága közé. 8Ő nem ismer idegeneket. 9Bizonyos az Ő Fiában.
  8. Isten bizonyossága elegendő. 2Akit Ő az Ő Fiának ismer, az az Őáltala örökre neki rendelt helyre tartozik. 3Ő válaszolt neked, amikor azt kérdezted: „Ki az idegen?” 4Halld hát meg, amint az Ő Hangja csendesen biztosít arról, hogy nem vagy idegen a te Atyád számára, és Teremtőd sem vált idegenné számodra. 5Akiket Isten egyesített, örökké egyek azok, otthonra lelnek Őbenne, és nem idegenek Énük számára.
  9. Ma köszönetet mondunk azért, hogy Krisztus eljött a világba, hogy előtalálja azt, ami az Övé. 2Az Ő látóképessége nem idegeneket lát, csak az Övéit, és örömmel egyesül velük. 3Ők ugyan idegennek látják Krisztust, de csak mert nem ismerik fel önmagukat. 4Ám amint üdvözlik Őt, emlékezni fognak. 5Krisztus pedig gyengéden elvezeti őket az otthonukba, ahová tartoznak.
  10. Krisztus senkit nem felejt. 2Megad neked mindent és mindenkit, hogy otthonod oly tökéletes és egész lehessen, amilyennek teremtetett. 3Krisztus nem feledkezett meg rólad. 4De te csak akkor emlékezhetsz rá, ha mindent úgy látsz, ahogy Ő. 5Aki megtagadja testvérét, Őt Magát tagadja meg, és így nem hajlandó elfogadni a látás ajándékát, amely segítene abban, hogy felismerje saját Énjét, hogy emlékezzen az otthonára, és elérkezzen a megváltás.