195. LECKE

A szeretet útját járom hálatelten.

  1. Aki tévesen szemléli a világot, nehezen tanulja meg a hála tanítását. 2Legfeljebb arra képes, hogy azt higgye, jobban megy a sora, mint a többieknek. 3És abban igyekszik megelégedésre lelni, hogy testvérei látszólag többet szenvednek nála. 4Ó, milyen szánalmasak, milyen rosszallóak e gondolatok! 5Mert ugyan kinek lenne oka arra, hogy köszönetet mondjon bármiért, miközben testvéreinek kevesebb okuk van a köszönetre? 6És hogyan is csökkenthetné a szenvedésünket, ha látjuk, hogy mások többet szenvednek nálunk? 7Egyedül Őt illeti meg a hálád, Aki által a szenvedés minden oka semmivé tűnik e világból.
  2. Őrültség köszönetet mondani a szenvedésért. 2De éppilyen bomlott dolog az, ha nem adsz hálát Neki, Aki felajánlja neked az eszközöket, amelyek által bizonyosan meggyógyul minden fájdalom, és boldogság és nevetés lép minden szenvedés helyébe. 3És aki csak valamelyest is épelméjű, az nem utasíthatja el azt, hogy megtegye az Őáltala előírt lépéséket, és az Őáltala mutatott úton megszabaduljon a börtönből, jóllehet korábban azt hitte, nem nyílik onnan ajtó a most megpillantott szabadságra.
  3. Azért „ellenségeid” a testvéreid, mert a békédért versengő vetélytársaidat látod bennük; fosztogatókat, akik elorozzák tőled az örömöt, csak a keserű, kiengesztelhetetlenül reménytelen és sötét kétségbeesést hagyva meg neked. 2Ha így látod, szükségképpen bosszúra vágysz. 3Nem tehetsz mást, mint hogy megpróbálod őket is magaddal vinni a halálba, hiszen arra törekszel, hogy az ő markukban se maradjon több, mint a tiédben.
  4. Nem lehetsz hálás Istennek azért, mert testvéreid rabszolgasága nyomorúbb a tiédnél, és ép elmével nem bőszülhetsz fel azon sem, hogy ha ők szabadabbnak tűnnek nálad. 2A szeretet nem tesz összehasonlításokat. 3A hála pedig csak akkor lehet őszinte, ha szeretettel társul. 4Köszönetet mondunk Istennek, a mi Atyánknak, hogy minden élőlény rálel bennünk a szabadságára. 5Hiszen nem lehetséges az, hogy míg egyesek megszabadulnak, addig mások továbbra is béklyóban vergődjenek. 6Mert ugyan ki alkudozhatna a szeretet nevében?
  5. Mondj hát köszönetet, de őszintén. 2És hagyd, hogy hálád utat engedjen mindazoknak, akik megszabadulnak veled együtt: a betegeknek, a gyengéknek, a szükséget szenvedőknek és a rettegőknek, azoknak, akik látszólagos veszteségüket siratják, vagy fájdalmat vélnek érezni, akik a hidegtől és az éhségtől szenvednek, és azoknak, akik a gyűlölség és halál útját járják. 3Mert mind veled tartanak ők. 4Ne hasonlítsuk hát össze magunkat velük, mert ha így teszünk, bizony kirekesztjük őket az egységünkre való tudatosságunkból melyen osztozunk, és amelyen nekik is osztozniuk kell velünk.
  6. Egyetlen dologért mondunk köszönetet Atyánknak: azért, hogy egyetlen élőlénytől sem különülünk el, és így egyek vagyunk Ővele. 2És örvendezünk, hogy semmi és senki nem kivétel ez alól, mert így semmi nem csökkentheti teljességünket, nem csorbíthatja és nem változtathatja meg feladatunkat, amelynek végrehajtása során beteljesítjük Őt, Aki Maga a teljesség. 3Minden élőlénynek köszönetet mondunk, mert ha nem így tennénk, senkinek és semminek nem mondanánk köszönetet, és nem ismernénk fel Isten nekünk szánt ajándékait.
  7. Engedd hát, hogy testvéred a válladra hajtsa megfáradt fejét, és megpihenjen kicsit. 2Köszönetet mondunk testvéreinkért. 3Mert ha képesek leszünk megmutatni nekik az általunk fellelni kívánt békéhez vezető utat, számunkra is megnyílik végre ez az út. 4Újra kitárul egy ősi ajtó, felcsendül emlékezetünkben egy rég elfeledett Ige, amelyet egyre tisztábban értünk majd, ha ismét hajlandók vagyunk meghallani szavát.
  8. Járd hát hálával telve a szeretet útját. 2Mert bizony elfeledsz majd minden félelmet, ha félreteszed az összehasonlításokat. 3És mi más állhatna még a béke útjába? 4Végre semmissé lett az Istentől való félelem, és összehasonlítások nélkül megbocsátunk mindenkinek. 5Tehát nem dönthetünk úgy, hogy egyes dolgok felett szemet hunyunk, míg másokat továbbra is „bűnként” elzárva őrzünk meg. 6Amikor kiteljesedik a megbocsátásod, teljessé lesz benned a hála is, mert látni fogod, hogy szeretete által minden, akárcsak Éned, kiérdemelte a szeretethez való jogot.
  9. Ma megtanuljuk, hogyan gondoljunk mindenre hálával, a harag, a rosszakarat és a bosszú helyett. 2Minden megadatott nekünk. 3Ha elutasítjuk hogy felismerjük ezt, attól még nem vagyunk jogosultak a keserűségre, és arra, hogy úgy észleljük, a könyörtelen üldöztetés világában élünk, ahol folyton nyaggatnak bennünket, és senki nem törődik velünk vagy a jövőnkkel. 4A hála gondolatával fogjuk felváltani ezt a bomlott észlelést. 5Isten törődik velünk, és a Fiának nevez minket. 6Mi lehetne több ennél?
  10. Hálánk pedig kikövezi majd az Őhozzá vezető utat, és úgy lerövidíti tanulásunk idejét, ahogy álmodni se mernéd. 2A hála kéz a kézben jár a szeretettel, és ahol jelen van az egyik, mindig ott a másik is. 3Mert a hála nem más, mint a teremtés egészének Forrásául szolgáló Szeretet egyik megnyilvánulási formája. 4Isten köszönetet mond neked, az Ő Fiának, amiért az vagy, aki vagy: az Ő beteljesedése és Hozzá hasonlóan a szeretet Forrása. 5Az Ő irántad érzett hálája egy a te Őiránta érzett háláddal. 6Mert a szeretet csakis a hála útját járhatja, és így teszünk mi is, akik Istenhez tartunk.