249. LECKE
A megbocsátás véget vet minden szenvedésnek és veszteségnek.
- A megbocsátás egy olyan világ képét festi elénk, ahol nincs több szenvedés, nem létezik veszteség, és értelmetlenné lesz a harag. 2Ahol nincs több támadás, és véget ért az őrület. 3Vajon miféle szenvedést tartasz még elképzelhetőnek? 4Hogyan érhetne bármilyen veszteség e világban? 5A világot most már az öröm, a bőség, a könyörületesség és a véget nem érő adakozás szelleme hatja át. 6Olyannyira hasonlít már a Mennyek Országára, hogy hamar átalakul majd az általa visszatükrözött fényben. 7És így Isten Fiának utazása ugyanabban a világosságban ér véget, amelyben valaha kezdetét vette.
- Immár visszaadjuk neked elméinket, Atyánk. 2Elárultuk, a keserűség csapdájába vetettük, és az erőszak és halál gondolataival riogattuk őket. 3Most ismét megpihenünk Benned úgy, ahogy megteremtettél bennünket.
