285. LECKE
Tisztán és fényesen ragyog ma az én szentségem.
- Örömmel telve ébredek ma, tudván, hogy csak az Istentől való, boldog dolgok jönnek el hozzám. 2Csak ezeket hívom meg magamhoz, és felismerem, hogy hívásomat azok a gondolatok válaszolják majd meg, amelyekhez én küldtem őket. 3És abban a pillanatban, amint elfogadom a szentségemet, csakis örömteli dolgokért folyamodok majd. 4Hiszen mi haszna lenne a fájdalomnak, mi célt szolgálna a szenvedés, hogyan válhatna hasznomra a bánat és a veszteség, ha eltávozik tőlem ma a bomlottság, hogy a szentséget fogadjam el helyette?
- Atyám, Tiéd az én szentségem. 2Hadd örvendjek hát e szentség felett, hogy helyreálljon elmém épsége a megbocsátás által. 3A Te Fiad továbbra is olyan, amilyennek megteremtetted. 4Szentségem a részemet képezi, és a Te részedet is. 5És ugyan mi változtathatná meg a Szentséget Magát?
