289. LECKE
A múlt semmivé lett. Nincs hatással rám.
- Ha elmémben még ott él a múlt, sosem láthatom meg a való világot. 2Hiszen így valójában a semmibe nézek, és csupán azt látom, ami nincs ott. 3Hogyan észlelhetem így a megbocsátás által felkínált világot? 4A múlt azért alkottatott, hogy elrejtse szemem elől ezt a világot, mert ezt csakis most lehet látni. 5Ennek a világnak nincs múltja. 6Hiszen csak a múltat bocsáthatjuk meg, és ami megbocsátást nyert, az már semmivé tűnt.
- Atyám, engedd, hogy ne a múltat akarjam látni, ami nincs ott. 2Hiszen Te Magad ajánlottad fel nekem helyette a jelen világát, amelyre nincs hatással a múlt és mentes a bűntől. 3Íme, véget ér itt a bűntudat. 4És immár készen állok, hogy megtedd felém az utolsó lépést. 5Akarnám-e hát, hogy tovább kelljen várakoznod arra, hogy a Te Fiad ráleljen a szeretetteljességre, amelyet álmai és fájdalma végéül rendeltél?
