322. LECKE
Csakis azt adhatom fel, ami soha nem volt valós.
- Az illúziókat áldozom fel; semmi többet. 2És ahogy az illúziók eltűnnek, meglelem majd az általuk elrejteni próbált ajándékokat, amelyek ragyogón várnak rám, készen arra, hogy átadják nekem Isten ősi üzenetét. 3Az Ő emlékezete lakozik minden ajándékban, amit Tőle kapok. 4Az álmok csupán arra szolgálnak, hogy elrejtsék az Ént, Aki Isten egyetlen Fia, Aki az Ő képmására teremtetett, a Szent Egyet, aki továbbra is örökkön-örökké ott lakozik Őbenne, ahogyan Ő továbbra is ott lakozik énbennem.
- Atyám, számodra örökké felfoghatatlan minden áldozat. 2Így hát csak álmaimban áldozhatok fel bármit is. 3Mivel Te teremtettél engem, nem adhatok fel semmit, amit Te adtál nekem. 4Amit nem Tőled kaptam, az pedig nem is bír valósággal. 5Mi más veszteségre számíthatnék hát, mint hogy elveszítem a félelmet, és hogy visszatér elmémbe a szeretet?
