326. LECKE
Örökké Isten Okozata vagyok.
- Atyám, a Te Elmédben teremtettem én, egy szent Gondolat, amely soha nem hagyta el otthonát. 2Örökké a Te Okozatod vagyok, Te pedig örökkön-örökké az én Okom. 3Mindig is olyan maradtam, amilyennek Te megteremtettél. 4Továbbra is azon a helyen lakozom, amelyet Te szántál nekem. 5És ott lakozik bennem a Te összes tulajdonságod, hiszen az a Te Akaratod, hogy Fiad olyannyira hasonlatos legyen az ő Okához, hogy megkülönböztethetetlen legyen egymástól Ok és Okozat. 6Engedd tudnom azt, hogy Isten Okozata vagyok, és a Te teremtő erőddel rendelkezem. 7Amint a Mennyben, úgy a földön is. 8A Te terved az, amit követek itt, és tudom, hogy végül egybegyűjtöd majd Okozataidat Szereteted nyugodalmas Mennyországában, ahol semmivé tűnik majd a föld, és minden elkülönült gondolat dicsőségben egyesül Isten Fiaként.
- Figyeljük hát meg ma, hogyan tűnik el e föld: hogyan alakul át először, hogy aztán megbocsátást nyerve teljes egészében beolvadjon Isten szent Akaratába.
