330. LECKE
Ma nem okozok újra fájdalmat magamnak.
- Fogadjuk ma el, hogy a megbocsátás az egyetlen feladatunk. 2Ugyan miért akarnánk támadást intézni elméink ellen, miért akarnánk a fájdalom képeivel bombázni? 3Miért tanítanánk azt elméinknek, hogy erőtlenek, amikor Maga Isten biztosítja nekik az Ő erejét és Szeretetét, felkínálva, hogy fogadják el azt, ami már eleve az övék? 4Az elme, amely hajlandóvá tétetett, hogy elfogadja Isten ajándékait, visszatér a szellemhez, és kiterjeszti szabadságát és örömét, hiszen Isten Akarata egyesült az övével. 5Az Isten által teremtett Én nem vétkezhet, következésképpen semmiféle szenvedés nem érheti. 6Döntsünk hát ma úgy, hogy ez az Én a mi Azonosságunk, és így szabaduljunk meg örökre mindattól, amit a félelem álma látszólag kínál számunkra.
- Nem érheti bántódás a Te Fiadat, Atyám. 2És ha azt hisszük, hogy szenvedünk, az csupán azt jelzi, hogy nem ismerjük Veled közös Azonosságunkat. 3Ma azonban visszatérünk ehhez az Énhez, hogy örökre megszabaduljunk minden tévedésünktől, és megmeneküljünk az önmagunkról alkotott képünktől.
