347. LECKE

A harag mindig az ítélkezésből ered.
Az ítélkezés a magam ellen fordított fegyver,
Amellyel távol tartom magamtól a csodákat.

 

  1. Atyám, arra vágyom, amit nem akarok, és nem vágyom arra, amivel akaratom szerint bírni akarok. 2Ígazítsd hát helyre az én elmémet. 3Bizony beteg az. 4Te azonban felkínáltad a szabadságot, és én igényt tartok ma a Te ajándékodra. 5Így hát Őrá hagyok mindent ítélkezést, Akit te adtál nekem, hogy ítélkezzen érettem. 6Ő látja azt, amire figyelek, ám Ő ismeri az igazságot. 7Látja ugyan a fájdalmat, de megérti, hogy nem valós, és az Ő értelmezésében meggyógyíttatott az. 8Ő megadja a csodákat, amelyeket álmaim megpróbálnak elrejteni tudatosságom elől. 9Engedem, hogy ma Ő ítélkezzen. 10Én nem ismerem ugyan akaratomat, ám Ő bizonyos benne, hogy egy az a Tiéddel. 11És szót emel majd értem, hogy meghívja hozzám a Te csodáidat.
  1. Figyelj a mai napon. 2Légy nagyon csendes, és halld meg, amint az Istenért szóló gyengéd Hang biztosít arról, hogy az Ő ítélete alapján bizony te vagy Isten szerelmetes Fia.