302. LECKE
Hol sötétség lakozott, a világosságra figyelek ott.
- Végre kinyílt a szemünk, Atyám. 2Ahogy visszatért a látásunk, megláttuk végre, hogy a Te szent világod csak ránk vár. 3Azt hittük, szenvedünk. 4De csak megfeledkeztünk az Általad teremtett Fiúról. 5Immár látjuk, hogy a sötétség saját képzeletünk szüleménye, a világosság pedig jelen van, hogy arra tekintsünk. 6Krisztus látásmódja világossággá változtatja a sötétséget, mert bizony eltűnik a félelem ott, ahol a szeretet megjelenik. 7Hadd bocsássak ma meg a Te szent világodnak, hogy szentségére figyelhessek, és megértsem, hogy szentsége az én szentségemet tükrözi.
- Ránk várakozik a mi Szeretetünk, midőn Őhozzá tartunk, és mellettünk jár, mutatva nekünk az utat. 2Soha kudarcot nem vall. 3Ő a mi végcélunk, és egyben az eszköz is, amely által elérkezünk majd Őhozzá.
