11. MI A TEREMTÉS?
- A teremtés Isten számosságukban végtelen, mindenütt korlátlanul jelen lévő Gondolatainak összessége. 2Csak a Szeretet képes teremteni, és csakis a Saját hasonlatosságára. 3Amit a Szeretet teremtett, az mindig is létezett. 4És soha nem jön el az az idő, amikor a Szeretet teremtése veszteséget szenvedne. 5Isten Gondolatai örökkön-örökké változhatatlanok, az idők végezetéig és azon is túl.
- Isten Gondolatai Teremtőjük minden erejével bírnak. 2Mert Isten úgy növeli a Szeretetet, hogy kiterjeszti azt. 3Eképpen az Ő Fia osztozik a teremtésben és a teremtéshez szükséges erőben is. 4Amit Isten örökké Egynek szánt, az akkor is Egy lesz, ha eljön az idők végezete, és nem változik meg az idők folyamán, hanem örökké olyan marad, amilyen az idő gondolatának megszületése előtt is volt.
- A teremtés az illúziók ellentéte, mert a teremtés maga az igazság. 2A teremtés Isten szent Fia, mert a teremtésben Isten Akaratának minden aspektusa beteljesedik, és a teremtés minden része magában foglalja az Egészt. 3A teremtés egysége örökkévaló bizonyossággal sértetlen, mert örökké megtartja azt az Ő szent Akarata, és nincs hatással rá semmilyen bántalom, elkülönülés, tökéletlenség, semmi nem ejthet foltot makulátlanságán.
- Mi magunk vagyunk a teremtés – mi vagyunk Isten Fiai. 2Elkülönültnek tűnünk, és látszólag nem vagyunk tudatában az Ővele való örök egységünknek. 3Ám kétségeink és félelmeink mögött ott rejlik a bizonyosság. 4Mert a Szeretet együtt marad minden Gondolatával, lévén saját bizonyossága az övék. 5Isten emlékezete ott lakozik szent elménkben, és elméink ismerik egymással és Teremtőjükkel való egységüket. 6Ne legyen hát más feladatunk azonkívül, hogy hagyjuk visszatérni magunkhoz ezt az emlékezetet, hagyjuk, hogy itt a földön is meglegyen Isten Akarata, térjünk meg az elme épségébe, és legyünk olyanok, amilyennek Isten megteremtett bennünket.
- Atyánk szólít minket. 2Halljuk az Ő Hangját, és megbocsátunk a teremtésnek Teremtője, a Szentség nevében, Aki osztozik szentségében az Ő teremtésével, hiszen e szentség mindörökké részünket képezi.
321. LECKE
Csakis Tebenned lakozik az én szabadságom, Atyám.
- Nem értettem, mi tesz szabaddá, nem értettem, miben áll a szabadságom, és azt sem tudtam, hol keressem. 2Hiábavalóan keresgéltem, Atyám, amíg rá nem leltem a Te vezető Hangodra. 3Többé már nem akarom magam irányítani lépteimet. 4Hiszen nem én alkottam a szabadságba vezető utat, és nem is értettem azt. 5Bízom azonban Tebenned. 6Nem tévesztelek szem elől Téged, aki felruháztál engem, a Te szent Fiadat a szabadsággal. 7A Te Hangod vezet engem, s végre megnyílik előttem a Hozzád vezető út. 8Csakis Tebenned rejlik az én szabadságom, Atyám. 9Az az én akaratom, hogy visszatérjek Hozzád.
- Ma választ adunk a világnak, amely velünk együtt megszabadul majd. 2Ó, mily boldogok vagyunk, hogy Atyánk biztos útján járva rátalálunk végre a szabadságra! 3És mily bizonyos a világ megváltása, amikor megtanuljuk, hogy egyedül Istenben lelhetünk rá a szabadságra.
