342. LECKE
Engedem, hogy mindennek a megbocsátás legyen az alapja, mert ezáltal megadatik nekem a megbocsátás
- Köszönetet mondok neked, Atyám, tervedért, amely által megmentesz az általam alkotott pokolból. 2E pokol nem valódi. 3És Te megadtad az eszközöket, amelyek be is bizonyítják ezt számomra. 4Kezemben a kulcs, és eljutottam az ajtóhoz, amely mögött véget érnek az álmok. 5A Mennyország kapuja előtt állok azon tűnődve, vajon belépjek-e végre otthonomba. 6Engedd, hogy ne várjak ma tovább. 7Engedd, hogy megbocsássak mindennek, hogy a Te Akaratodnak és a valóságnak megfelelő lehessen a teremtés. 8Engedd, hogy emlékezzek arra, hogy a Te Fiad vagyok, hogy végre kitárjam ezt az ajtót, és az igazság ragyogó fényében megfeledkezzek minden illúzióról, miközben visszatér hozzám a Te emlékezeted.
- Testvérem, bocsáss meg nekem immár. 2Azért jöttem el hozzád, hogy hazavigyelek magammal. 3És közös utunk által a világ is megtérjen végre Istenhez.
