Talán neked is ismerős ez a történet:

Minden nap ugyanúgy kezdődik. Nem látjuk az élvezetek hajhászásának romboló mivoltát. A nap ugyanúgy folytatódik, mint bármelyik másik nap. Nem látunk a véget nem érő ismétlődések mögé. “Másoknak van, nekem miért nincs?” Mindig törekszünk valamire, bármire, csakhogy kapcsolódva érezzük magunkat, szeretve és biztonságban. Hibázunk, aztán sikerünk van. Meghátrálunk, feladjuk, kimerülünk…. Az időnket és az energiánkat a világ értelmetlen dolgaira fókuszáljuk.

Végtelen ambícióktól, és elvárásoktól várjuk, hogy kielégítsenek minket. Egy fantázia életet kergetünk. Sóvárgunk arra, hogy sikerünk legyen a világban. Kényszerítve és hajtva érezzük magunkat a figyelemelterelésekre, hogy valamiféle kielégülésre leljünk. Bármit megragadunk, hogy megkönnyebbüljünk. Vásárlás, szex, drogok, alkohol, kapcsolatok és az értelmetlen kacatok végtelen listája, melyek elterelik az elme figyelmét az átmeneti “kapcsolódottság” érzésébe. De aztán a legyőzöttség és kiszipolyozottság érzésével gyorsan magunkra hagynak minket. Aztán eljön a pillanat, amikor nem bírod már tovább, és már nem tudsz tovább tettetni…
Ami elég az ELÉG!
EZ EGY ÁLOM… ITT AZ IDEJE FELÉBREDNI!

És van, amikor látszólag minden nagyszerűen megy, de még akkor is előfordulhat, hogy időnként kibillenünk a lelki egyensúlyból. Sokan vannak, akik az elkötelezett spirituális gyakorlásnak köszönhetően békés, és csodás életet teremtettek maguknak, és elégedettek azzal, ami van. Azonban a félelem még ekkor is felütheti a fejét. Életünk során számtalan olyan helyzet adódhat, amikor úgy érezzük kicsúszik a talaj a lábunk alól. Ilyenkor előfordulhat, hogy elveszítjük a hitünket. Egy kedves barátomnál még az is megjelent, “hogy ez túl szép, hogy igaz legyen”. És mivel az elme bizonyítékot gyűjt ahhoz, amit igaznak hisz, a bizonyosság igen hamar igazat is adott neki. Meg kell értenünk, hogy egy félelem alapú világban élünk, ahol arra vagyunk programozva, hogy a félelemben jobban higgyünk, mint a szeretetben.

Amikor befelé kezdtem el a keresést, összhangba kerültem a szeretet energiájával. A spirituális út koncentrációt, elkötelezettséget és kitartást igényel.  De ha elköteleződünk a belső élet mellett, és a napunk részévé tesszük az imát és a meditációt, ez megerősíti a hitünket és bizonyosságunkat Isten szeretetében. Akkor kezdtem el valódi szabadságban élni, mikor hátraléptem, és hagytam, hogy a szeretet teremtő ereje dolgozzon az életemben.  

Ha megállnál egy pillanatra, hogy egy magasabb energiamező hatása alá emelkedhess, tarts velünk a Csodás hétvégén. Hagyd abba, ami fájdalmat okoz neked, és kezd el azt, ami gyógyít. Tegyél egy lépést!

“Nem lehet megoldani a problémát ugyanazzal a tudatossággal, ami létrehozta azt. Meg kell tanulnunk a világot új szemmel látni.” (Albert Einstein)

Tarts velem a Csodás hétvégén!

 

Szeretettel,
Anikó