Az egy éves Csodakurzus csoportban pár napja a könyvben oly sokszor emlegetett Vezeklés szóról beszélgetünk.
Kiderült, hogy azért nehéz valóban megérteni mit is jelent ez a szó, mert nem könnyű megszabadulni az eddigi ismereteinktől, és egy teljesen új jelentéssel felruházni, amikor a világ egészen mást ért alatta és azt sulykolta belénk eddig.
Minden tanfolyam elején megkérem a résztvevőket, hogy ürítsék ki az elméjüket, legyenek nyitottak, és úgy tekintsenek mindenre, mintha először látnák, és hallanának róla. Nem véletlenül. Az általunk érzékelt fizikai világban a vezeklés jelentése valami ilyesmi: Szenvedő állapot, midőn valaki büneiért szenved, sanyargatja magát. A katolikus egyház a középkorban sokszor súlyos és nyilvános vezeklést rótt a bűnösökre: böjtöt, önsanyargatást, zsákruha-öltözéket, zarándoklatot.
Természetes, hogy ez megzavarja A csodák tanításában lévő Vezeklés szó megértését. Szeretném most ezt a helyére tenni.

Az angol atonement szó, a vezeklésen kívül jelentheti még azt, hogy: jóvátétel, megbékélés, bűnhődés, kiengesztelés.
Annak idején én valóban nyitott elmével kezdtem olvasni a Tanítást, ez nagyban megkönnyítette a dolgom. Számomra azért nincs ellenéllás a Vezeklés szóval kapcsolatban, mert A csodák tanítása valami rendkívüli eszközt ad a kezünkbe és általa ez a kifejezés egy teljesen új jelentést kap, semmissé téve azt, amit a világ gondol róla.

A Tanítás alapelve az, hogy bűn nincs. Csak tévedések vannak, amelyek helyreigazíthatók és kijavíthatók. Ez nagyon jó hír! Ugyanis a bűn büntetésért kiált, a tévedés pedig jóvátételért. Mindig az a kérdés, hogy egy adott pillanatban a reakciónkat a félelem vagy a szeretet határozza-e meg?
Mindannyian, akik végezzük a leckéket, lehámozzuk a „Vezeklés” szóról a bűnnel és a bűntudattal kapcsolatos gondolatokat.

Vezekelni annyi, mint „semmissé tenni”.

Jézus része a Vezeklésben, hogy eltöröljön minden hibát, amelyet mi magunk nem tudunk helyreigazítani. Vagyis a Vezeklést nem mi csináljuk, a mi feladatunk az, hogy elfogadjuk a Vezeklést. Jézus azt mondja: Én magam vagyok a Vezeklés.
És persze, majd ha már helyreállt benned az eredeti állapotod tudása, te magad is természetes módon a Vezeklés, a megbékélés részévé válsz.

A Vezeklés meg nem történtté tesz minden hibát, és így kitépi a félelem gyökereit.

A Vezeklés elfogadásában az alázatnak is szerepe van: Alázattal elfogadom, mekkora tévedésben voltam, mikor azt hittem, hogy a testem, a gondolataim, az érzéseim vagyok. Márpedig, ha nem ezek vagyok, akkor pont az vagyok, aminek Isten megteremtett. Már nem kérdőjelezem meg azt, ami valójában vagyok.
Így felismerem, azt is, hogy nem függök az általam érzékelt világtól, ami körülvesz. Nincs szükség rá, hogy küszködjek, hogy kapkodjak, hogy harcoljak, féljek, vagy aggódjak.
Egyszerűen csak elfelejtettem, hogy semmi nem változott, és még mindig olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett.
Nincs más dolgom, csak elfogadni a helyreigazítás folyamatát. Csak hátra kell lépnem, elcsendesednem és átadnom a vezetést. És ha hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen akkor haladunk a szeretet útján, ott ahol felhőtlen az öröm, és megpihenhetünk Isten békéjében, tudván, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A Vezeklés elfogadásával megszűnik a bűntudat is, mert rájössz, hogy nem követtél el bűnt, és nem rontottál el semmit, mert ez lehetetlen. Nincs miért félned, nincs miért gyötrődnöd, és nincs miért aggódnod. A megszabadulás akkor következik be, ha elfogadod a Vezeklést, mivel így felismered majd, hogy valójában soha nem követtél el hibát.
Azok, akik érzékelnek és elfogadják, hogy megvan mindenük, soha nem szenvednek hiányt semmiből. A Vezeklés célja az, hogy mindent visszaadjon neked.

„A Vezeklés az egyetlen oltalom, amit kizárólag építő módon lehet használni, mivel ezt az eszközt nem te hoztad létre. A Vezeklés alapelve már jóval azelőtt létezett, hogy maga a Vezeklés kezdetét vette volna. Az alapelv a szeretet volt, a Vezeklés pedig a szeretet cselekedete. Az elkülönülés előtt nem volt szükség tettekre, mivel nem létezett az időbe és a térbe vetett hit.
A Vezeklés és a beteljesítéséhez szükséges feltételek terve csupán az elkülönülés után született meg. Ekkor egy olyan pompás védelem vált szükségessé, amelyet nem lehet helytelenül alkalmazni – bár ez a védelem is elutasítható. A többi védelemmel ellentétben azonban ezt az oltalmat nem változtatja támadó fegyverré a visszautasítás. Így a Vezeklés válik az egyetlen olyan oltalommá, amely nem kétélű fegyver. Csak gyógyítani képes.

A Vezeklés azért kapott helyet a tér és idő hiedelmében, hogy korlátozza e hiedelem szükségességét, és hogy végül beteljesítse a tanulást. A Vezeklés a végső lecke.
A Vezeklés az az eszköz, amely által előrehaladás közben megszabadíthatod magad a múlttól.
A Vezeklés meg nem történtté teszi múltbeli tévedéseidet.”

Az elme nem megfelelő állapotának minden formája abból fakad, hogy nem vagy hajlandó elfogadni a Vezeklést önmagad számára. Ha elfogadod a Vezeklést, megfelelő helyzetben leszel ahhoz, hogy felismerd: ha valakinek gyógyulásra van szüksége, az csak annyit tesz, hogy az illető még nem ismerte fel, hogy a gyógyulás nem más, mint az elme megfelelő állapota.
A csodatévők kizárólag azért tartoznak felelősséggel, hogy elfogadják önmaguk számára a Vezeklést.
Ez annyit tesz, hogy felismered, az elme az egyetlen teremtő szint, és hogy a Vezeklés kiigazítja az elme tévedéseit.
Ha ezt elfogadod, elméd csak gyógyításra lesz képes.

139. lecke: Elfogadom önmagam számára a Vezeklést.

Vagyis, amikor felismered a tévedésed, az azt követő pillanatban meghozol egy belső döntést, és megtörténik az önátadás pillanata, ahol lehetővé válik, hogy a kiigazítás megtörténjen. Ekkor az elmédben helyreáll a béke, teljes a megbocsátás, így a bűntudat megszűnik létezni.
A helyreigazítás folyamata így egyszerűen gyakorlati lépések sorozatává válik azon nagyobb folyamatban, amely során elfogadod a Vezeklés gyógyítását.

E lépéseket a következőképpen lehet összefoglalni:

  • Felismered, hogy félsz.
  • A félelem mindig a szeretet hiányából fakad.
  • A szeretet hiányának egyetlen ellenszere a tökéletes szeretet.
  • A tökéletes szeretet nem más, mint a Vezeklés.

Már kifejtettem, hogy a Vezeklés megnyilvánulásai, azaz a csodák, mindig a megbecsülésre érdemes személynek a másik megbecsülésre érdemes személy iránt érzett tiszteletét jelzik.
A Vezeklés által újra felismerheted ezen értékeket. Így nyilvánvalóvá válik, hogy ha félelem él benned, olyan helyzetbe hoztad magad, amelyben Vezeklésre van szükséged.
Szeretet nélkül cselekedtél, szeretet nélkül választottál. A Vezeklés pontosan ezekre a helyzetekre kínál megoldást. A Vezeklést az orvosság iránti igény hívta életre. Amíg csak az orvosság iránti igényt ismered fel, továbbra sem szabadulsz meg a félelemtől. Ám amint elfogadod magát az orvosságot, megszűnik a félelmed. Ily módon következik be a valódi gyógyulás.

Ahogy a lecke szól:
Elfogadom önmagam számára a Vezeklést, mert örökké olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett.

Nem a béke állapotában vagyok, és ez azt jelenti, hogy rosszul döntöttem. Bár én magam hoztam e döntést, dönthetek másként is. Másként akarok dönteni, mert békében akarok élni. Nem érzek bűntudatot, mert ha hagyom, a Szentlélek meg nem történtté teszi téves döntésem minden következményét. Úgy döntök hát, hogy lehetővé teszem ezt, és hagyom, hogy Istent válassza számomra.

A Vezeklés elfogadása egy mély, rendkívüli alázattal áthatott állapot, amelyben felismered a tévedéseidet, és megbocsátasz magadnak. Először tehát kéred a Jóvátételt a Szentlélektől, elfogadod, és megengeded, hogy ez a folyamat végbemenjen benned. Hiszel abban, hogy semmissé tétetett.
Így aztán hajlandó vagy vállalni a felelősséget a világért, amit magad körül érzékelsz. Veszed a bátorságot, és a ránézel mindarra, amit az életedben megteremtettél, és ekkor nem a bűntudatot, hanem a megbocsátást választod. Tudod, hogy mindazért, ami veled történik, nem hibáztathatsz senkit: sem másokat, sem magadat, de még Istent sem. Megérted, hogy mindaz, amit átélsz, a félelemből fakadó téves kivetítésed eredménye, és a megbocsátással semmissé tehető.
Istenhez fordulsz, és ezt mondod neki: Ezt én akartam így, hát elkezdtem látni és megtapasztalni. Azonban amit érzékelek, elszomorít, nem ezt akarom látni.
És megkéred Istent: Kérlek, gördítsd el az akadályokat azelől, hogy ráébredjek, hogy erőd az én erőm is, had emlékezzek szeretetedre, és segíts megbocsátanom!

Amikor lezajlik benned a folyamat, és már nem marad más, csak az őszinte megbocsátás, akkor megtörténik a gyógyulás. És ekkor nem csak te gyógyulsz, hanem minden érintett is.
A béke, a szeretet, az öröm érzése tölt be mindent.
És a jó hír az, hogy mindez magától történik A csodák tanításának leckéit végezve.
A szándék a fontos, a hajlandóság, a megengedés, az elfogadás. Bármilyen szörnyűséget is érzékelj, elég bátor tudsz lenni, hogy merj változtatni, hogy megtedd az első lépést, és ne futamodj meg. Már tudod, hogy mindez pusztán illúzió, ami átalakul, elveszíti erejét, és szertefoszlik, ha meggyógyítod.

Valószínűleg már bizonyára te is érted az alapvető tévedéseket, amiket igyekeztem a helyére tenni:

A CSODÁK TANÍTÁSÁBAN EMLÍTETT VEZEKLÉST NEM MI CSINÁLJUK!
MI NEM VEZEKLÜNK!
A VEZEKLÉS SOHA NEM NEHÉZ, VAGY FÁJDALMAS!
A VEZEKLÉST NEM MI HOZTUK LÉTRE!

Amikor a Vezeklés beteljesedik, Isten minden Fia rendelkezni fog majd minden egyes képességgel.

Szeretettel,
Lévai Anikó