Akkor éreztem először, hogy szeretnék valamit alkotni, valamit létrehozni, szeretném valamiben kifejezni önmagam, mikor elolvastam Elisabeth Gilbert – Big Magic című könyvét. Azt írja a könyvben, hogy a mágikus bőség, a bennünk rejlő kreativitás – amely csendesen zümmög és örvénylik a mély rejtekében.
Alkotnunk kell, nemcsak azért, hogy kiaknázzuk a kreativitásunkat, hanem hogy megőrizzük elménk épségét. A kreatív elmének ugyanis muszáj feladatot adni, különben talál magának. Alkotás helyett ítélkezik, valótlan dolgokat vetít a jövőbe, rágódik a múlton, tönkre teszi a kapcsolatainkat, a lelki nyugalmunkat, az egészségünket. És ha tervezgetjük, hogy kreatív személlyé válunk, azzal elkéstünk, mert már azok vagyunk.

Indulj, és hozz létre valamit! – szólt az utasítás.
Ok, de úgy éreztem nem vagyok tehetséges semmiben. Nem tudtam merre induljak, így hát elkezdtem befelé figyelni, meditálni, azután figyeltem a jelekre és a megérzéseimre, és amikor megláttam egy mandalafestő tanfolyamot, tudtam, hogy ez az! Elvégeztem egy tanfolyamot, és a többi már jött magától. Elindultam a mandalák világába.

Dr. David R. Hawkins azt írja, hogy mindig is a képzőművészet volt a világi élet azon területe, ahol az ember a legmagasabb spirituális szintek elérésére törekedett. A nagy műalkotások nem csak az emberi létélmény lényegét testesítik meg, hanem a világét is, amelyben élünk. Ez az, amit szépségnek nevezünk. A művészet és a szeretet az ember két legnagyszerűbb ajándéka önmagának. Szeretet nélkül nincs művészet. A művészet mindig a lélek alkotása, az emberi érintés ügyessége.

Dr. Hawkins érdekes kineziológiai kísérletet végzett. Amikor egy kézzel készült eredeti festményt szemlélt a teszt alany, az izom válasza erős volt. Amikor azonban a festmény reprodukcióját nézte, egy fotót a festményről, akkor izomzata elgyengült. Azt vették észre, hogy a kép tartalma a tesztet nem befolyásolta. Egy nyugtalanító témát ábrázoló eredeti festmény nézése közben is erősebb lesz az alany, mint egy kellemes témát ábrázoló kép másolatától. Ugyanis a művészek szeretetet adnak a munkájukba.

Számomra a mandalafestés egy örömteli, kontemplatív tevékenység. Órákat töltök gondolatok nélkül, és ámulok, hogy valami szinte magától megszületik. Élvezem minden pillanatát, benne van minden szeretetem, öröm és boldogság így munkálkodni.

A mandala – aminek igen erős rezgése van, a benne lévő színek, szimbólumok, minták, mind nagy hatással vannak ránk – nem csak egy dísz a falon. Meggondolandó, honnan származó mandalával szeretnénk pozitív energiával berezegtetni a teret, és feltölteni magunkat, ha Hawkins kísérletekkel bizonyította, hogy a számítógép alkotta művek, de még a legcsodásabb fotográfiák sem kalibrálhatók olyan magas értéken, mint a festők eredeti művei.

Szeretettel,
Anikó

Felhasznált irodalom: Elisabeth Gilbert – Big Magic, Dr. David R. Hawkins – Erő kontra erő