Folyamatosan döntéseket hozunk, és választunk. A csodák tanítása azt írja, ha szomorú vagy, tudd, hogy ennek nem kell így lennie. Van egy belső vezérlő rendszerünk, ami mindig jelez, ezért igazán hasznos, ha megtanulunk figyelni rá. Ha stresszesek vagyunk, ha feszültséget, vagy haragot érzünk, az azt jelenti, hogy rosszul választottunk.

Azt tartja a mondás: a saját házad táján sepregess. A saját dolgoddal foglalkozz.

De mi az én dolgom?

Minden, amit gondolok, amit érzek, amit kimondok, amit megcselekszem, ahogy viselkedem. Minden más, pedig a más dolga. Amit a másik ember gondol és mond, az az ő dolga. Nem azzal van a gond, amit mond, hanem amit én arról gondolok. Vagyis kinek a dolga, hogy megbántson engem? Csakis az enyém.

A sértődöttséget és a dühöt a saját szeretet nélküli gondolkodásunk okozza. Amikor megtanuljuk megkérdőjelezni a gondolatainkat, és már nem hiszünk nekik, akkor védekezés és magyarázkodás nélkül tudunk meghallgatni bármilyen kritikát. Nem próbálkozunk többé azzal, hogy megváltoztassuk a másik ember érzékelését. Csak a végtelen hála érzése marad, mert a világon mindenki a tanítónkká válik.

Egyik társam a „csoda csoportból” azt mondta, én biztosan valami burokban élek, hogy nincsenek negatív tapasztalataim, mert másként nem lehet, hogy nem találkozom bosszantó, idegesítő, gonosz …stb. emberekkel.

A csodák tanítása megtanított arra, hogy amikor konfliktusba kerülök valakivel, akkor minden nap imádkozzam érte, küldjek neki szeretetet, és teljes szívemből megbocsássak. Fontosnak tartom, hogy mindig igent tudjak mondatni arra, ami van. Vagyis, ha dühös vagyok, akkor azt mondom, hogy dühös vagyok, de nem akarok az lenni! Kérem a Szentlelket, mutassa meg ezt a helyzetet másképp is, és tisztítsa meg a gondolataimat. A legfontosabb dolog, hogy visszaálljon bennem a belső béke. Ez volt az egyetlen járható út számomra, hogy egy magasabb tudatszintről tudjak cselekedni.

Idővel arra is rájön az ember, hogy a világ nem velünk történik, hanem általunk. Ha minden, ami történik, belőlem sugárzik, akkor, amit érzékelek, azt önmagammal teszem. És mivel a világ általam létrehozott, a megbocsátás mindig indokolt. A harag soha nem indokolt.

Amint meghozzuk a döntést, hogy megkeressük a kiutat az illúziók világából, rájövünk, hogy a konfliktusokat mi hozzuk létre a megbocsátás miatt. A Végső Valósághoz vezető út, a megbocsátáson keresztül vezet.

„A pokol az, amivé az ego teszi a jelent.

A Mennyország a másik lehetőség.”

 ♥ ♥ ♥

Szeretettel,
Lévai Anikó