Tudatossági szintünknek, vagy spirituális utazásunknak több fázisa van. Kezdetben még mélyen alszunk. Ahogy Dr. Hawkins mondja, 200-as tudatszint alatt az elsődleges késztetés az életben maradás, az emberre az egocentrikus impulzusok jellemzőek. Ezen a szinten alámerülünk az önteltségbe, valamint az olyan állati ösztönökbe, mint a büszkeség, vágy, kapzsiság, harag, gyűlölet, bűntudat, szégyenérzet és apátia. Úgy érezzük, hogy a világ rosszat akar nekünk: a politikusok, a munkatársaink, a szomszédaink, és a rosszfiúk mindenhol ott vannak, veszély leselkedik ránk. Úgy érezzük, a körülményeink nem teszik lehetővé, hogy boldogok legyünk, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, és nincs hatalmunk a történések felett. Sóhajtozunk, panaszkodunk, tiltakozunk és másokat is meggyőzünk arról, hogy harcoljunk együtt azok ellen, akik ránk támadnak. Vannak jó napjaink, de az életünk küzdelem, és többnyire mégiscsak nyomorúságos. Ezen a szinten áldozatnak érezzük magunkat.

Aztán elkezdesz nyitottá válni, megnézel egy filmet, vagy kezedbe kerül egy könyv, ami azt állítja, hogy képes vagy irányítani a dolgokat. És az életed változásnak indul. Célokat tűzöl ki, vizualizálod a vágyaid tárgyát, azután cselekszel, és megvalósítod őket. Pozitív megerősítéseket használsz és varázsolsz, elmondod az univerzumnak, mire vágysz. Rájössz arra, hogy mekkora ereje van a szándékaid kinyilvánításának. Azt hiszed, pontosan tudod mi a jó neked.

 

És egy ponton felébredsz. Rájössz, hogy szándékaid valójában korlátok. Ráébredsz, hogy van egy nálad nagyobb hatalom, aki sokkal jobban tudja mi jó neked. Egymás után jönnek a felismerések. Például, hogy adni és kapni egy és ugyanaz. Megkérdezed az univerzumtól mire vágyik, és hogyan tudod szolgálni? Elkezded megélni a csodákat. Felfüggeszted a vágyaidat, és lemondasz a személyes akaratról. Igyekszel minden pillanatban tudatosítani Istennel való kapcsolatodat, és a gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat, átengeded Istennek. A mentális zaj a fejedben kezd megszűnni, elméd egyre csendesebbé válik. Kapcsolódni tudsz belső Énedhez, és felismered az inspirációt. Bármihez fogsz, csak annyit kérsz: Legyen meg Isten akarata! Azt szereted, ami éppen van, igent mondasz minden egyes pillanatra. Nap, mint nap ámulatba ejtenek a csodák, a világ lenyűgöz, elvarázsol, és minden pillanatban hálát érzel, mert megérted A csodák tanításának lényegét:

Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.

Ami valótlan, az nem létezik.

Ebben rejlik Isten békéje.

Szeretettel,
Lévai Anikó