Van néhány dolog, amiben teljesen biztos vagyok, és az egyik így hangzik: Mindenért én vagyok a felelős, ami velem történik. Ebből az következik, hogy minden, amit tapasztalok, az én kivetítésem, vagyis saját magamban tapasztalom meg. Így, amikor mint természetgyógyászhoz fordul hozzám valaki egészségügyi problémájával, akkor azt kell megbocsátanom, ami bennem zajlik, amit, az a valaki betegségként tapasztal meg. Ha eljött hozzám, és elmondta nekem, akkor dolgom van vele. Imádkozom; – megbocsátásért fohászkodom. Mivel Isten számára a bűn értelmezhetetlen, így magamnak kell megbocsátanom azt, ami kiváltotta a külső körülményt. Az ima azt jelenti, hogy összekapcsolódom a Forrásommal, és bízom az Isteni gyógyító erőben. Ahogyan én gyógyulok, úgy gyógyulnak meg a külső körülmények is.

A csodák tanítása azt írja: Amikor meggyógyulok, nem egyedül én gyógyulok meg. A gyógyulás a megbocsátás, és a bánat világának, boldog világra való cserélése.

Nem mehetek haza nélküled. Ha én haza tudnék menni úgy, hogy meggyógyítom magam, visszaalakulok a Forrásomba, te pedig itt maradsz a félelmeiddel, akkor az azt jelentené, hogy te meg én szétszakadtunk, és el vagyunk különülve egymástól. De ez nem lehetséges. Te meg én egyek vagyunk, és a „Mennyország kapuján” csak együtt tudunk bemenni. Így hát az én feladatom, hogy addig gyógyítsam magam, amíg mindenki felébred, és együtt hazamehetünk. Mi, aki valójában egy, és aki valójában soha nem hagyta el otthonát.

 

Szeretettel,
Lévai Anikó