Pár hete egy beszélgetésen szóba került a párizsi támadás, és az egyik jelenlévő azt mondta: „erről inkább ne is beszéljünk”. Egy kedves ismerősöm megjegyezte,  “az nem megoldás, ha nem beszélünk róla! Ha szőnyeg alá söpörjük az ilyen borzalmakat, hogyan tudunk segíteni?”

Négy évvel ezelőtt hoztam egy olyan döntést, hogy nem nézek tévét. (Filmeket időnként igen.) Híradót és híreket semmilyen formában nem nézek, nem hallgatok és nem is olvasok. Mivel találkozom emberekkel, természetesen eljutnak hozzám bizonyos hírek, minden eljut, amire szükségem van. És néha olyan is, amire nincs. A napokban felhívott anyukám és figyelmeztetett: „Vigyázzatok, mert influenza járvány van! Tudjátok ugye?” – “Nem, nem tudjuk.” – válaszoltam. És mint kiderült még ennél szörnyűbb dologról sem tudtam, de megkértem anyukámat ne is világosítson fel, mert nincs szükségem ezekre az információkra. Az én világomban ezek nincsenek jelen. Ahogy A csodák tanítása írja: Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti. Ami valótlan, az nem létezik.

Mivel Isten nem teremtett influenza járványt, így az nem létezik. Mint ahogy betegséget, és háborút sem teremtett. Ezeket mi vetítjük ki, így nem tudok figyelmet szentelni valaminek, ami félelemből születik.

Amire a figyelmünket fordítjuk, az meghatározza, hogyan érezzük magunkat. Amire figyelünk, az meghatározza a vonzás pontunkat, tehát azt teremtjük. Mindennek energiát adunk, amire gondolunk, amiről beszélünk, amivel foglalkozunk.

Valóban szükséges energiával táplálnunk ezeket a borzalmakat? Valóban csak akkor tudunk segíteni, ha tudunk minden rémségről, ami a világban zajlik? Mi történne akkor, ha levennénk a figyelmünket ezekről a dolgokról, és áthelyeznénk a fókuszunkat a békére, a szeretetre, a megbocsátásra, és minden olyan dologra, ami egyező Isten akaratával?

Természetesen, ha egy szituáció cselekvésre szólít fel, akkor megcselekszem és nem megyek tovább elfordítva a fejem, ha tudok segíteni. Arról beszélek, hogy ha megkérdőjelezzük a gondolatainkat, és képezzük az elménket – amiben hatalmas segítség A csodák tanítása – a tudatszintünk emelkedik. Ennek eredményeképpen a világ is változik. A tiszta elme képes meggyógyítani mindent, aminek gyógyulásra van szüksége. Vagyis, ahhoz, hogy segítsek, nem kell tudnom pontosan arról, hol, mi történik. Az emberek a gondolataiktól szenvednek. Vannak, akik azért ragaszkodnak fájdalmas gondolataikhoz, mert ezek nélkül nem tudnának például béke aktivisták lenni. Azt mondják, ha teljes lenne bennük a béke, mi késztetné őket arra, hogy cselekedjenek?

Az igazság az, hogy a Szeretet tesz!

Az, hogy rendszeresen meditálunk, képezzük az elménket, arra fókuszálunk, hogy minden pillanatban tökéletes béke legyen bennünk, szabadok és boldogok vagyunk, nem jelenti azt, hogy egész nap üldögélünk, és csorog a nyál a szánkból.

Ahogy Dr. Hawkins mondja: Nem csak azzal segítesz, amit teszel, hanem azzal, amivé válsz.

Az én tapasztalatom az, hogy a szeretet tett!

„Valóban csak két érzelmi megnyilvánulás létezik: a szeretet, valamint a félelem. Következésképpen, minden negatív érzéssel úgy tudunk megküzdeni, ha készek vagyunk elfogadni, hogy megvan bennünk az erő ahhoz, hogy szembeszálljunk belső félelmeinkkel, ha készek vagyunk felismerni, hogy mi vagyunk a forrása, és felhagyni azzal, hogy kivetítjük a világra. Senki sem teremtett félelmetes világot, ilyen nincs. A félelmetes világ bennünk van. Mi hordozzuk magunkban, tehát el is tudjuk engedni. El tudjuk engedni a félelemtől való rettegést, sőt magát a félelmet is, és így a Szeretet jelenlétébe kerülünk.”

(Dr. David R Hawkins – Gyógyulás és felépülés)

Szeretettel,
Lévai Anikó