Ugye milyen furán hangzik? Pedig, ha tudnád, milyen gyakran mondod ezt!

Minél idősebb vagy, annál régebben hiszed azt, hogy ez a világ, amit érzékelsz a valóság. Azt hiszed, hogy egy személy vagy ebben a világban, és a körülményeidtől függsz. Hogy a világ, ezt vagy azt teszi veled, vagy érted. A csodák tanítása szerint a mágia az, amikor külső erőnek tulajdonítunk hatalmat a belső szellem helyett. Amit nem Isten teremtett, az csak a mi elkülönült elménkben létezhet. Vagyis, az általad látott világnak, semmi köze a valósághoz. Ez a világ a saját alkotásod, gondolataid képek formájában jelennek meg. Azt hiszed, hogy látod őket. De valójában nem egy karakter vagy a világban, hanem ennek az álomnak az álmodója. A világ van tebenned, belőled sugárzik.

Amikor valami olyan dolgot érzékelsz, ami felzaklat, és támadással, védekezéssel, haraggal, vagy erőszakkal akarod azt megoldani, akkor az általad készített filmmel perlekedsz. Olyan, mintha egy moziban ülnél, nem tetszene a film, és te odaállnál a vetítő vászon elé, és elkezdenél kiabálni a vászonnak. Ez aztán az igazán felesleges erőfeszítés, ami még ráadásul, újabb negatív energiát termel, vagyis tovább írod és rendezed a filmedet. Mi hát akkor a teendő? A vetítőt kell lekapcsolni. Újra kell írni a forgatókönyvet. Vagyis az elme szintjén kell dolgoznod, ott kell megoldanod az érzékelt problémát. Ha az esemény cselekvésre szólít fel, azt cselekedd meg, de a további negatív gondolatok és érzelmek nemcsak, hogy fölöslegesek, de ártalmasak is. Menj vissza a vetítődhöz!

Ezért hát, amikor azt mondod nekem, hogy mostanában nincs időm meditálni, vagy nincs időm A csodák tanításának leckéit végezni, vagy betegség, vagy bármi probléma miatt ki kell hagynod az „elmegyógyító” napodat, akkor én azt hallom, hogy: nem tudom töltőre tenni a telefonom, mert lemerült. A problémát nem a forrásánál akarod kijavítani, hanem a következménnyel, az okozattal pepecselsz.

Akkor vetettem véget a szenvedéseimnek, amikor megértettem, hogy a gondolat van előbb. Ekkor elkezdtem magamért dolgozni, és az elmémet meggyógyítani. Azóta nincs senki és semmi, ami megfoszthatna a boldogságtól. Bármikor dönthetsz úgy, hogy megváltoztatod a gondolataidat, mert amit most érzékelsz, annak a forrása nem a körülményeid, hanem a gondolataid.

Íme, a válasz minden problémára, amellyel ma, holnap vagy bármikor szembekerülsz. E világban sok mindent tartasz léted forrásának, épp csak Istent nem. A legtriviálisabb és legőrültebb jelképekben hiszel: pirulákban, pénzben, „védőruházatokban”, befolyásban, presztízsben, abban, hogy kedvelnek, abban, hogy ismered a „megfelelő” embereket; a semmi végtelen számú formájában, amelyeket mágikus erővel ruházol fel. Mindezen dolgokkal Isten szeretetét helyettesíted.

(A csodák tanítása 50. lecke/1)

Ahogy te Isten gondolata által teremtettél, úgy alkották meg gondolataid a világot, és így a gondolataidnak is kell megszabadítania ezt a világot, hogy megismerhesd a valóságot.

Buddha tette fel e kérdést: Ha önmagadtól nem kapod meg, hová mégy érte?

„Minden felhatalmazás, amire valaha is szükséged lesz, már el van ültetve a lelkedben. Ott keress ne másutt.”

Szeretettel,
Lévai Anikó