Van egy mondat, amit bárcsak senki szájából ne hallanék többé. Egy mondat, ami forrása a problémáknak, a betegségeknek, a fájdalomnak, a keserűségnek. Mégis oly gyakran bukkan fel pácienseim történeteiben, akik gyógyulni szeretnének. Mindegy, milyen problémával fordulnak hozzám, fizikai, vagy lelki gondok legyenek is, előbb vagy utóbb kimondják. A történetek különbözőek, de általában ugyanabból a gondolatból erednek, ami így hangzik: „Soha nem fogom ezt megbocsátani neki!”

És természetesen ugyanez a helyzet a „Soha nem bocsátom ezt meg magamnak!” mondattal is.

Kezdetben még szinte összerándult a gyomrom ettől a mondattól, de egyszer csak felismertem az ellenszerét. Amikor nekilátunk kibontani a témát, és finoman elkezd fény derülni arra, mit is tesz ilyenkor magával az illető, akkor jön az, hogy „valójában olyan rég történt, hogy már nincs bennem harag és düh, csak kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem”. Ami sajnos azt jelenti, hogy ott van, mélyen elrejtve, hét lakat alatt őrizve minden sérelem, amik jól bezárva lapulnak egy rejtett fiók alján, és észrevétlenül onnan mérgezik a jelen pillanatot. Ez az oka annak, hogy bármilyen betegséggel forduljon is hozzám valaki, egyetlen dolgot tudok receptre felírni neki: A csodák tanítása.

A gyakorlati kurzus, melynek az a célja, hogy megmutassa a belső békéhez vezető utat. Ennek a kulcsa pedig a megbocsátás. Ami már megtörtént, azon nem tudunk változtatni. Az egyetlen, amin változtatni tudunk, a hozzáállásunk és gondolataink, hogy meghozzuk azt a döntést, hogy mindig és mindenkor a békét és a szeretetet választjuk a félelem helyett. Úgy érzed valaki megbántott, fájdalmat okozott neked, megfosztott valamitől, rémségeket állított rólad? Imádkozz érte! Küldj neki szeretetet! Úgy érzed ez nehéz? Kérj segítséget! Kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg ezt a történetet másik megvilágításból is. Adj hálát, a lehetőségért, hogy elvégezheted a spirituális munkád. A nagy katasztrófák idején ugrásszerűen fejlődünk. Csak szembe kell néznünk a félelmeinkkel, szembe kell néznünk a bajjal. Mennyivel könnyebb keserűségben élni, sérelmeket tartogatni, elfordulni családtagoktól, egykori barátoktól, nem beszélni egymással, elkülönülni? Miközben Isten akarata az, hogy boldogok legyünk. Az Univerzum, a Szentlélek, a jó Isten, vagy hívd bárminek is, támogat. Nem vagyunk egyedül. Amikor beüt egy „katasztrófa” és el sem tudjuk hinni, hogy ez történik, akár sokkos állapotba is kerülhetünk, és elszabadul minden negatív érzelem. Tudom, hogy van ilyen, velem is megtörtént. Átéltem a haragot, a neheztelést, sajnáltam magam, még bosszút is forraltam. Okoltam és hibáztattam. A negatív gondolataim csapongtak, vergődtem egy ilyen negatív energiamezőben. Egyszer csak azt mondtam, hogy elég! Hoztam egy döntést, hogy elvégzem ezt a spirituális munkát. Jól tudtam, hogy ez nem csak abból áll, hogy könyveket olvasgatok, és pozitív megerősítéseket mormolok. Szembenéztem azzal, ami elől már nem akartam kitérni. Így a válságnak köszönhetően bekövetkezett a gyógyulás. A csodák tanítása világított rá, hogy e világban a megbocsátás jelenti a feladatomat. A Mennyek Országában nincs szükség a megbocsátásra, azonban itt a földön szükségem van az illúziók elengedésének eszközére. Csak a megbocsátás szabadítja meg az elmét attól a hiedelemtől, hogy a test az otthona. Csak a megbocsátás állíthatja vissza bennem a békét. Ne feledd, csak a jelen pillanat létezik. Ne hagyd, hogy a múlt beárnyékolja a jelened. „A megbocsátás nem más, mint a döntéseden alapuló szelektív emlékezés”.

Dr. Hawkins azt mondja: Ha tudni szeretnénk, hogy az élet milyen forgatókönyveinek dőltünk be, mindössze annyit kell tennünk, hogy megvizsgáljuk saját életünket és fizikai önmagunkat. A fizikai testen az nyilvánul meg, ami az elmében van tartva. Az hat ránk, amit az elme elhisz. Mindig azt látjuk, amit önmagunkban érzünk. Te mit szeretnél látni? Megadatott neked a döntés. A megbocsátás az elfogadás szintjéhez tartozik, ami 350-en kalibrál. (Dr. David R. Hawkins tudatskála) Ez egy nagyon erőteljes energiamező, amelyben alkalmasak, megfelelőek és magabiztosak vagyunk. Ez a tudat átalakulásának kezdete. Ezen a szinten felismerjük, hogy mi magunk vagyunk saját boldogságunk forrása, és az Erő bennünk van.

Ha megbocsátunk, mindent másképp látunk majd. Minden tanításnak van egy központi gondolata. A leckék tartalma pedig mindig ugyanaz: BOCSÁSS MEG, ÉS MÁSKÉPP LÁTOD MAJD! E szavakkal szól hozzád a Szentlélek minden megpróbáltatás, minden szenvedés és minden fájdalom közepette, bármilyen formát öltsön is a szomorúságod. Bocsáss meg, és mindez semmivé tűnik!

„Amikor találkozol valakivel, emlékezz: ez egy megszentelt találkozás. Amilyennek őt látod, olyannak látod magadat. Ahogy vele bánsz, úgy bánsz magaddal. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról. Soha ne feledd ezt, mivel őbenne vagy megtalálod, vagy elveszíted önmagad”.(A csodák tanítása)

Szeretettel,
Lévai Anikó